Hiába kért menekültstátuszt egy amerikai katona Németországban

Andre Shepherd, aki amerikai katona, 2008 augusztusában menedékjogot kérelmezett Németországban. A Németországban állomásozó egységét 2007 áprilisában hagyta el, az Irakba szóló második bevetési parancs kézhezvételét követően. Shepherd úgy vélte, hogy többé nem kötelessége részt venni egy általa jogellenesnek tartott háborúban, és azokban a háborús bűncselekményekben, amelyeket álláspontja szerint Irakban elkövetnek. 

Mivel a német szövetségi migrációs és menekültügyi hivatal elutasította a menedékjog iránti kérelmét, Shepherd a müncheni közigazgatási bírósághoz fordult a menekülti jogállás megszerzése érdekében. A müncheni közigazgatási bíróság előzetes döntéshozatal keretében azt kérte az Európai Bíróságtól, hogy értelmezze a menekültekről szóló EU-s irányelvet. 

Ezen irányelv szerint bizonyos feltételek mellett menekültként ismerhető el a harmadik ország állampolgára, ha az állampolgársága szerinti országban üldöztetésnek lenne kitéve. Üldöztetésnek számít többek között a „konfliktushelyzetben történő katonai szolgálatmegtagadás miatti büntetőeljárás vagy büntetés, amennyiben a katonai szolgálat teljesítése bűncselekmény […] elkövetésével járna”.

Az Európai Bíróság szerint ez arra a helyzetre vonatkozik, melyben a végrehajtott katonai szolgálat maga feltételezné egy meghatározott konfliktusban a háborús bűncselekmények elkövetését, vagy ilyenek veszélyével járna. Ennek körében viszont értékelni kell azt is, hogy egyrészt valamely katonai beavatkozásra az Egyesült Nemzetek Szervezete Biztonsági Tanácsának a felhatalmazása alapján vagy a nemzetközi közösség egyetértésével került sor, és másrészt a műveleteket vezető állam vagy államok üldözik a háborús bűncselekményeket. 

A katonai szolgálat megtagadásának az egyetlen olyan eszköznek kell minősülnie, amely a menekült jogállást kérelmező számára lehetővé teszi az állítólagos háborús bűncselekményekben való részvétel kikerülését – fejti ki az ítélet. 

A luxembourgi bíróság szerint a Shepherddel szemben szolgálatmegtagadás miatt kilátásba helyezett intézkedések – így a szabadságvesztés vagy a hadseregből való elbocsátás – nem tűnnek aránytalanak és nem valósítanak meg diszkriminációt, így ezen intézkedések az irányelv értelmében nem minősülnek üldözésnek. Ennek vizsgálata azonban a nemzeti hatóságok feladata – teszik hozzá a közleményben.