„Mélyponton volt az ország, de ezekben a sötét napokban mégis akadt néhány bátor férfi , aki nem adta fel, és vállalkozott arra, hogy megpróbálja menteni a menthetőt. A náciellenes frontba tömörült erők együttműködéséből megteremtődött egy olyan ellenállási mozgalom, melynek célja a politikai kibontakozás elősegítése mellett az volt, hogy az országot megkímélje a háború pusztításaitól. Ennek megfelelően a katonai vonal kapcsolatot próbált teremteni a szövetséges haderőkkel, a polgári vonal pedig röpcédulákkal, illegális újsággal és rádióadásokkal igyekezett ébren tartani az ellenállás szellemét.
Lehetőségeik korlátozottak voltak, de Bajcsy-Zsilinszky Endre és Kiss János altábornagy vezetésével jó úton haladt a szervezkedés. November végén azonban árulás folytán a mozgalom egész vezérkara lebukott, és rögtönítélő bíróság elé került. Kiss János, Nagy Jenő és Tartsay Vilmos bitófán végezte a Margit körúti katonai fogházban, Bajcsy-Zsilinszky Endrét Sopronkőhidára szállították és ott akasztották fel december 24-én, szentestén.
Az 1944-es nemzeti ellenállás mártírjai ők, emléküket híven őrizzük és tiszteljük.”