Két indiai, négy olasz: hat új szentet avatott Ferenc pápa

 

A katolikus egyház hat új szentje: Szent Giovanni Antonio Farina (1803–1888), a szegények püspöke; Szent Ronconi Amatus (1225–1292) ferences harmadrendi hitvalló; Szent Eufrasia Eluvathingal (1877–1952) indiai kármelita nővér; Szent Nicola da Longobardi (1650–1709) olasz szerzetes, a minimisták rendjének oblátusa; Szent Ludovico da Casoria (1814–1885) irgalmas ferences tanár; Szent Kuriakose Elias Chavara (1805–1871) indiai rendalapító.

 

Szent Giovanni Antonio Farina széles körű szociális tevékenységet folytatott. Nagy gondot fordított a széles néprétegek képzésére. 1831-ben népiskolát alapított szegény családokból származó leányok részére. 1836-ban Szent Dorottya Tanító Nővérek néven új szerzetesrendet alapított. A nővérek tanították az árva, szegény lányokat, de emellett vakokkal, süketnémákkal, szellemi fogyatékos, és idős emberekkel is foglalkoztak. Giovanni atya gondoskodó szeretete minden rászorulóra bőségesen áradt. 1850-ben IX. Piusz pápa kinevezte Treviso püspökévé. Ő szentelte pappá többek között Giuseppe Sartót, a későbbi X. Piusz pápát is. Tíz év után Vicenza megyéspüspöke lett. Gyakran nevezték a szegények püspökének. Részt vett az I. Vatikáni Zsinaton, ahol aktívan szorgalmazta a pápai tévedhetetlenség dogmájának kihirdetését. Giovanni Antonio Farina a Szent Szív, Szűz Mária és az Oltáriszentség nagy tisztelője volt. II. János Pál pápa 2001. november 4-én avatta boldoggá. 

 

Szent Ronconi Amatus remete, zarándok és betegápoló volt. Miután belépett Szent Ferenc harmadrendjébe, remeteéletet kezdett. Időről időre elhagyta remeteségét, hogy elzarándokoljon gyalog Santiago de Compostellába s más híres kegyhelyekhez. Gondja volt a szegényekre és a betegekre is. Rimini mellett Szűz Mária tiszteletére kórházat építtetett, ahol hátralévő éveit betegápolással töltötte. VI. Piusz avatta boldoggá 1776-ban a neki tulajdonított számtalan csoda miatt. 

 

Szent Eufrasia Eluvathingal indiai kármelita nővér tehetős szír-malabár katolikus családba született. Miután belépett a kármelita apácák rendjébe, elöljáró is volt. Sokat imádkozott, böjtölt és vezekelt. A Kármel-hegyi Szűzanya Segítő Nővérei Kongregáció tagjának boldoggá avatására 2006 decemberében került sor Ollurban.

 

Szent Nicola da Longobardi olasz szerzetes, a minimisták rendjének oblátusa kiskorától sokat dolgozott a földeken és jámbor életet élt. Húszévesen, szülei tiltakozása ellenére ferencesnek állt. 1696-ban visszatért szülőfalujába, ahol imameghallgatásai révén csodás események történtek. Élete utolsó éveiben visszahívták Rómába. Előre megjósolta saját halálát, VI. Piusz pápa avatta boldoggá 1786-ban.

 

Szent Ludovico da Casoria ferences szerzetes kémiát, matematikát és fizikát oktatott. 1847-ben, egy nap, miközben a templomban imádkozott, hirtelen megvilágosodott. Később ő maga a meghatározó lelki élményt „megtisztulásnak” nevezte. Egy pillanat alatt megértette, hogy semmiféle matematika, kémia és fizika nem pótolhatja a szeretetet. Ettől kezdve páratlan gyorsasággal haladt előre az életszentség útján, és mind a karitatív szolgálat, mind a nevelés területén megdöbbentő eredményeket ért el. Megállás nélkül dolgozott, tökéletes szervező volt, olyan ember, akit egészen átitatott az Isten és a felebarát iránti szeretet. Először néhány árvaházat alapított elhagyott és árva gyerekek, külön a lányok és a színes bőrű gyerekek számára. Firenzében templomot épített Jézus Szíve tiszteletére, amely szintén az elhagyott gyermekek menedéke lett. Assisiben az ő kezdeményezésére nyitotta meg kapuit a vakok és süketnémák intézete. Posillipo településen, Nápolytól délre idős, magányos és beteg halászok számára nyitott menedékhelyet. Sorrento közelében impozáns gazdasági központot létesített, lakóházakkal a földművesek számára, menhellyel a rászorulók megsegítésére, és egy Szent Ágotának szentelt meteorológiai állomással. Az ő kezdeményezésére született a Vallás és Tudomány Akadémiája. Mély meggyőződéssel hitte, hogy vallás és tudomány nem áll szemben egymással. Ugyancsak az ő kezdeményezésére nyitotta meg kapuit a ferences kollégium és menedékhely Rómában. La Carità címmel folyóiratot alapított. Később négy másik lap született még, ugyancsak az ő kezdeményezésére. Kiadatta a Szentírást zsebkönyv formájában. Szent Ferenc harmadik rendjének szabályzata alapján két új szerzetesközösséget alapított: az ún. Szürke Barátok és az Erzsébetes Nővérek rendjét. Ludovico atya közeli barátságban volt az egyházi és a politikai élet jeles egyéniségeivel, sokan fordultak hozzá tanácsért. Kezdeményezéseit IX. Piusz és XIII. Leó pápák is támogatták. Élvezte a nápolyi, majd az olasz királyok rokonszenvét is. Jó barátai között volt Don Bosco és Bartolo Longo. II. János Pál avatta boldoggá 1993-ban. 

 

Szent Kuriakose Elias Chavara 1831-ben két paptársávaé közösen alapította meg a kármelita rend szír katolikus ágát. 1861-ben kinevezték a szír malabár katolikus egyház általános helynökévé, és ebben a tisztségében sokat tett a Rómától való elszakadás ellen, amelynek akkoriban sok támogatója volt a helyi egyházban. Életre hívta rendjének női ágát, amely az első indiai alapítású női kongregáció volt. Szeretettel fordult a társadalom peremére szorultak felé. Számos szociális intézményt hozott létre, például haldoklók számára és nyomorban élők segítésére. Nagy társadalmi változásokat indított el hazájában. Hitt abban, hogy az oktatás vezet el az általános társadalmi felemelkedéshez, különösen is a nők tanítása. Elias Chavara nevéhez fűződik az „iskolát minden templom mellé” mozgalom, amely ma is él, és sokak számára biztosít elérhető oktatást. De nemcsak az elemi iskolahálózatot reformálta meg, hanem a papnevelést és továbbképzést is. Megalapította Kerala állam első szanszkrit nyelvű iskoláját és első katolikus nyomdáját. Írói munkássága is számottevő. II. János Pál pápa avatta őt boldoggá 1986-ban.