Vajon változik-e a katolikus egyház tanítása a homoszexualitást illetően, s ezt miként kell értékelni? Ezzel foglalkozott a katolikus és a nemzetközi média a püspöki szinódus Vita utáni jelentésének ismertetése után.
„A homoszexuálisok birtokában vannak olyan ajándékoknak és minőségeknek, amely a keresztény közösségek hasznára válik: képesek vagyunk üdvözölni ezeket a embereket, és garantálni számukra testvéri helyet a közösségeinkben? Gyakran szeretnének olyan egyházzal találkozni, amely szívesen látja őket. A közösségeink készek ezt nyújtani, elfogadni és értékelni szexuális orientációjukat, anélkül, hogy a veszélyeztetnék a katolikus tanítást a családról és házasságról?” - ezek a mondatok olvashatóak a Relatio post disceptationem című dokumentumban, a Vatikánban október 6-19. közt ülése, harmadik rendkívüli püspöki szinódus Vita utáni jelentésében, amelyet Erdő Péter, a szinódus főrelátora jegyez, és amely hétfő reggel került a testület elé.
A dokumentum körül máris kitört a vita: a liberálisok ujjongva üdvözölték, míg a konzervatív nézeteket vallók katasztrófaként tekintenek rá. A Voice of the Family nevű nemzetközi ernyőszervezet közleményében és
nyilatkozataiban „árulás”-nak, a lengyel püspöki kar elnöke, Stanislaw Gądecki pedig
„elfogadhatatlan”-nak
nevezte a jelentést. Az afrikai Eugène Cyrille Houndekon abomey-i püspök a
CNA-nak azt nyilatkozta, hogy a dokumentum pusztán az egyház mindenkire való nyitottságát fejezi ki. Raymond Leo Burke bíboros szerint viszont
„zavaros” és
„téves” nyelvezetet használ.
Mint azt a Time.com
írja: a Relatio post disceptationem pusztán egy munkadokumentum, annak foglalata, hogy mi minden került szóba a püspöki szinódus ülésein az előző héten. Nem rendelet vagy határozat, nem fejez ki tanítást és nem doktrinális állásfoglalás. Ráadásul nem is végleges. A dokumentum végén az olvasható: nem döntéseket foglal össze a szöveg.
Ráadásul az is
kiderült: a dokumentum hétfő reggeli bemutatása után a püspöki szinódus résztvevői össztűz alá vették a szöveget. Tiltakozott ellene többek közt George Pell bíboros, volt sydney-i érsek, Ferenc pápa nyolctagú bíborosi tanácsának tagja, Marc Ouellet kanadai bíboros, a Püpsöki Kongregáció prefektusa, Fernando Filoni bíboros, a Népek Evangelizációjának Kongregációja prefektusa, Timothy Dolan bíboros, New York-i érsek, André Vingt-Trois bíbroos, párizsi érsek, az említett Burke bíboros, az Apostoli Szignatúra Legfelsőbb Bíróságának prefektusa, Gerhard Müller, a Hittani Kongregáció prefektusa, Stanisław Ryłko, a Világiak Pápai Tanácsának elnöke, Angelo Scola bíboros, milánói érsek és Carlo Caffarra bíboros, bolognai érsek is. Afrikából legalább tizenöten, összesen pedig legalább 41-en tiltakoztak a szöveg ellen.
Kérdőre vonták Erdő Péter főrelátort is, aki aláírásával ellátta a jelentést, hogy miként kerülhetett bele a szövegbe a homoszexuálisokra vonatkozó kitétel, főleg az
„értékelni” kifejezés, illetve hogy miként kell érteni a fent idézett bekezdést. Erdő Péter azonban világossá tette: a bekezdés szerzője nem ő, hanem
Bruno Forte olasz püspök, aki ismert liberális teológus, a dokumentumot összeállító bizottság tagja. Erdő a kérdésekre azzal reagált: Fortét kérdezzék, hogy miként kell értelmezni a szöveget. A Rorate Caeli blog
következtetései szerint Forte visszaélt a pozíciójával, mint Erdő helyettese, és olyasmit írt a szövegbe, ami korábban nem igazán volt téma a szinódusi atyák előtt.
A végső következtetések levonásával mindenképp érdemes megvárni a szinódus végét. Döntések ugyanakkor ekkor sem születnek a Vatikán szerint, hiszen a szinódus 2015 októberében folytatódik rendes üléssel, ugyancsak a család témájában.
A püspöki szinódus rendkívüli ülését még 2013 októberében hívta össze mostanra a szentatya, hogy a püspöki testület megvitassa a családot érő kihívásokat. A püspöki szinódus intézményét VI. Pál pápa hozta létre a püspöki kollegialitás gyakorlására a II. Vatikáni Zsinat vége előtt, 1965-ben. A püspöki szinódus döntést nem hozhat a pápa helyett, csak tanácsadói státusza van.