Az antiszemita Marx „marad”?

TGM inkább törődne azzal, hogy egykori erdélyi lakhelyén távollétében oláhék felhúztak egy otromba Avram Jancu szörnymonstrumot, hogy Erdély szinten még ott állnak további megfélemlítésünkre Jancu, Axente Sever, Saguna és a többi történelmi hóhéraink szobrai. De nem ő még azért is a Marx szobornak elmozdításának tulajdonít igazi fontosságot, érte harcolna, őt tenné vissza az egyetemi piedesztálra. -Csak ne most vigyétek őt el innen- mondaná TGM-,mikor oly keveset adna érte, ezért a szoborkacatért a fémbegyűjtő. Közben meg a mester így szóla magába: - De jó hogy túl vagyunk már rajta, itt rondítottam a helyet évtizedeken keresztül fölöslegesen hiába, és olykor, amikor egy magyar tudományos kutató egyetemi nagyság elvonult előttem, hogy én miként is pironkodtam előtte, kékre-zöldre váltam olykor látásuktól, meg a rám törő irigységtől! „Hogy miért is nem születhettem én is magyarnak, mert ott volna a megoldás kedves feleim, elindultam egy úton, új értelmet, követendő irányt szabtam meg a gazdaságpolitikai és társadalmi keletű változási folyamatok során fellépő működési mechanizmusoknak minél harmonikusabb mederbe terelése végett, a kiteljesedett tökéletesség megtalálása volt a végcélom. De lám, munkám félúton elakadt, egyes belső jellegű hiányosságaim miatt valahogy felvázolt, jól induló téziseim egyes szálai elkötetlenül lógnak azóta is a nagy semmit mutató végtelene távlatába. Értitek, igenis ott hibáztam el az munkásságom, hogy nem születtem én is magyarnak, s így nem kerülhettem birtokába a nagyszerű magyar nyelvüknek, amely csodálatos isteni nyelven keresztül kiteljesíthettem volna műveimet zsenialitástól tündöklő igazi földi utolérhetetlen értelmi ragyogássá! Bizony, ha én magyarnak születek és nagyszerű kifejezhetőségi lehetőségekkel rendelkező nyelven alkothatok, ma igenis egy mesze emberibb világban élhetnénk, ahol a magyar nyelv lenne a tökéletesség etalonjának alapszintű megkerülhetetlen elsődleges állandója. És itt ezen a ponton igazat adnék Márai Sándornak, egy annyi különbséggel, hogy igenis szerintem is úgy tűnik, mintha a magyar nyelv a földi nyelvek létező Krisztusa volna. És voltak azok az átkozott negyvenes és ötvenes évek, amikor dúlt a kommunista terror, igen ám, de ha jóságot és emberséget, illetve az emberi agynak a tökéletesség felé kiteljesedésének mértékét magyar nyelvben határozzuk meg, míg a rajtunk úrrá lévő primitív erőszakra hajlamos emberi voltunkból való részleges kivetkőzésünket pedig az egykori Ázsiai valónkra visszahajazó orosznyelvben véljük tetten érni. És ha mindezt a megtörtént említett időszakok béli magyar és orosz nyelvkeveredésnek változási arányát követjük, abból az jönne ki, hogy azon időintervallumban, mikor az orosz nyelv volt túlontúl is a meghatározó magyarságunk esetében ez idő tájt érvényre jutó életkörforgási folyamatok során, az emberi mivoltunkból való kivetkőzésünk égi magasságokat verdeset… a pokol irányába! De midőn az orosz nyelv kezdett mind elhanyagoltabban jelen lenni magyar hétköznapjainkban úgy lágyultunk vissza jóságos emberi magyaros keresztényi önmagunkká. Bizonyítás! Ugyanezt végigkövetve a sportokban, de legfőképpen a fociban, ilyenkor azt tapasztaljuk, hogy az ötvenes oroszos beütésektől sem mentes magyar foci nemcsak szép volt, embert gyönyörködtető, de ugyanakkor erőt is képe volt felmutatni, hogy majd aztán később, amikor az orosz nyelv kezdte elveszteni térfölényét a magyarral szemben, úgy gyengült meg mind jobban a magyar foci is. És míg a magyar focisták gyengén teljesítettek, a szomszédban oláhéknál az orosz nyelvnek a továbbregnálási felségterületén Jenei Imre által vezetett és bent a pályán Bölöni László irányította, öt erdélyi játékost is magáénak tudó bukaresti Steaua csapata 1986-ban Bajnokok kupáját nyernek. Ezt csak azért, hogy a gyengébbek is megértsék! Szobromat pedig vigyétek el egy borbélyhoz, ott borotváljátok meg őt, s hajamat is közben nyírjátok le, hogy nézzek úgy ki legalább TGM, majd ezután vigyetek haza Erdélybe Avram Jancu mellé, hogy úgy-ahogyan elnyomott magyarként, de végre bár legalább holtomban ízig-vérig én is magyarnak lehessek.

Marxnak még akkor is lesz szobra Magyarországon, mikor Orbán nevét már csak valamelyik börtön cellájának a fala őrzi.

(bemásoltírás)---------------------------------------------------------------- MARX: Vizsgáljuk meg a valódi világi zsidót, nem a szombatzsidót, ahogy Bauer teszi, hanem a köznapi zsidót. Ne a vallásában keressük a zsidó titkát, hanem a valódi zsidóban keressük meg a vallás titkát. Mi a zsidóság világi alapja? A gyakorlati szükséglet, a haszonlesés. Mi a zsidó világi kultusza? A kufárkodás. Mi a világi istene? A pénz. Nos hát! A kufárkodás és a pénz, tehát a gyakorlati, reális zsidóság alól való emancipáció volna korunk önemancipációja. A társadalomnak egy olyan organizációja, amely a kufárkodás előfeltételeit, tehát a kufárkodás lehetőségét megszüntetné, lehetetlenné tenné a zsidót. A konklúzió: „A zsidóemancipáció végső jelentésében az emberiségnek a zsidóság alól való emancipációja.” (Hitler ha olvasta e sorokat, egy időre marxistává válhatott.)

Liberális gaz.pol.??? Miről tetszik beszélni?? Nem volt ott Tusványoson? Itt államosítás van, a liberalizmus meg szitokszó. Jó lesz még az a Marx ott, ahol van. :)))