A keresztény kapitalizmus egy bírósági ítéletben

„Az eset névadója a Hobby Lobby nevű cég egy családi vállalkozás, amelynek tulajdonosai és menedzserei is a családtagok. Ők evangéliumi keresztények. Mivel hitükkel az abortusz összeegyeztethetetlen, így munkaadóként nem voltak hajlandóak megfizetni munkavállalóik abortusztablettáit; nem voltak hajlandóak olyan biztosítást kötni, ami ezt is fedezi. A múlt héten a Legfelső Bíróság – a csúnya, kapitalista elnökök, Reagan és a két Bush által delegált bírók szavazatival, a szociálisan roppant érzékeny demokrata elnökök, Clinton és Obama által kinevezett bírók ellenszavazatival – 5:4 arányban a családi vállalkozás oldalára állt az amerikai kormányzattal szemben.

Az ítéletben a mi számunkra a legérdekesebb nem az, hogy az abortusz ilyen kezelése vallásszabadságot sért. Ez, mint láttuk, a törvényhozók előtt sem volt kérdés: ezért kaptak az egyházi fenntartású intézmények felmentést. A kérdés az volt, hogy egy vállalat hivatkozhat-e erre. Liberális barátaink szerint nem: a vallásszabadság, a vallásgyakorlás joga csak embereket illet meg. A vállalatok onnantól, hogy profitérdekelt tevékenységet folytatnak, nem hivatkozhatnak arra. A többségi vélemény ezt az érvelést tételesen cáfolja. Mind a korábbi amerikai bírói gyakorlatból merítve, mind az egyszerű logika alapján bemutatja, hogy egy családi tulajdonban és a család menedzsmentje alatt álló vállalat erre okkal hivatkozhat. Ugyanis egy vállalat nem egyszerűen a profit-maximálásra jön létre. Mert hirtelen a liberálisok egyik fő érve az lett, hogy a vállalatoknak nem lehet más funkciójuk, mint a profit növelése – elfeledkezve arról, hogy mondjuk a vállalatok társadalmi felelősségéről (CSR) egyébként milyen előszeretettel beszélnek. A CSR lényege, ugye, hogy a vállalatokkal szemben erkölcsi követelményeket fogalmaznak meg, amelyeket nekik be kellene tartani akkor is, ha emiatt a profitjuk csökken – például a vállalatok kötelessége lenne támogatni a szegényeket, a kultúrát, tenni a környezetszennyezést megakadályozása érdekében (a törvényi előírásokon felül), stb.”