„Történt az, hogy a magyar kormány úgy vélte, a több nyelven felsőfokon beszélő polihisztort, keresztény elkötelezettségű és a nemzetéhez, magyarságához hű férfiút kéri fel római nagykövetnek. Természetes elképzelése volt ez a külügynek, s természetesen Orbán Viktornak, hogy olyanok legyenek lassan az ország követei, akik nem ellene dolgoznak, hanem méltóképpen képviselik hazájukat. A balliberális médiahiénák azonban – a szintén balliberális belföldi politikai erők, Magyarország-ellenes külföldi üzleti-politikai körök támogatásával – szisztematikusan lejáratták a jelöltet. (...)
Valószínű, hogy nem Szentmihályi volt a végső célpont, hanem Orbán Viktor és kormánya. Eddig is több fideszes-kereszténydemokrata politikusnál próbálkoztak, de lukra futottak. Mégis, ahol csak egy szemernyi vétség, gyanú volt fellelhető bármelyik kormánymegbízottban, kormányt képviselő politikusban, akkor azt megpróbálták, megpróbálják szétcincálni, mint kutya a lábtörlőt. Belső szabályuk, hogy a kiszemelt áldozatot nem szabad elengedni, a megsemmisítésig kell gyalázni, üldözni őt és családját. Nem számít erkölcs, tisztesség, igazság, újságírói objektivitás, legyen az akár hazugság is, akkor is csinálni kell. A hazugságból igazságot kell barkácsolni. Ez nem idegen tőlük, nem először művelik. Ez a balliberális média igazi arca. A brancs arcát sokszor nem is látjuk, de tudjuk, hogy volt ügynökökből, besúgókból, szt-tisztekből, a Kádár-rendszer leghűségesebb kiszolgálóiból vagy azok leszármazottaiból tevődik össze. Mondhatni, a rendszerváltás kezdetétől, 1990-től a munkájuk nem más, mint a valódi rendszerváltás akadályozása, a polgári, nemzeti erők, a jobboldal lejáratása. Ennek a célnak a megvalósítása a mai napig tart. Ők az ötödik hadoszlop, amely választási veresége ellenére mindig újjászerveződik és támad. Most éppen Szentmihályi Szabó Péter került a látókörükbe.”