A Lőrinc pap téri jezsuita templomban 2011 őszén vezették be a vasárnap esti úgynevezett jezsuita nyolcas misét, mellyel kifejezetten az egyetemista korosztályt célozták meg. A Magyar Szentek temploma, a Margit körúti ferences templom és a budai ciszterci templom után itt is megérkezett a válasz a fiatal budapesti értelmiségiekre szabott liturgia iránti igényre. Ez az igény pedig nőttön-nő, 2014-ben, vasárnap este 8 óra után 10 perccel már nem lehet kinyitni a Jézus Szíve templom ajtaját. Ugyanis befelé nyílik, bent pedig tömeg van. Dávid Beáta szociológus és munkatársai annak jártak utána, kikből is áll a „jezsunyolcas” közönsége.
A szociológiai vizsgálat kérdőíves formában, 235 fő részvételével készült. Felmérés volt már 2007-ben és 2009-ben is, egy-egy novemberi hétvégén a plébánia összes miséjén. Az idei év felmérésének újdonsága a jezsuita nyolcas közönségének megkérdezése, mely főként egyetemistákból és fiatal munkavállalókból áll. Az ide járók nem egy lelkipásztorhoz kötődnek, hiszen a misét minden héten másik jezsuita szerzetes celebrálja. A létszám egy hirtelen emelkedést követően, két és fél éve nagyjából változatlanul kb. 300-400 fő. A kérdőívek kitöltőinek 60 százaléka volt lány, az átlagéletkor 27 év mindkét nemnél, a 22-29 évesek több mint felét teszik ki a megkérdezetteknek. 84 százalékuk nőtlen, illetve hajadon, ebből 3 százalékuknak van élettársa. Az iskolai végzettség aránya kiemelkedően magas, majdnem egyharmaduk rendelkezik mesterdiplomával, 4 százalékuk PhD fokozatot is szerzett.
A közösség nagy része főként a környező kollégiumokban lakik (a környéken van több egyházi lánykollégium, illetve a Szent Ignác Jezsuita Szakkollégium is), de sokan érkeznek a külső, illetve a budai kerületekből is. Dávid Beáta az adatokból arra következtetett, hogy jellemzően a lányismerősök ajánlása alapján érkeznek a fiúk erre a misére.
Alig néhányan jártak korábban ebbe a templomba, 22 százalék az utóbbi hetekben volt itt először, a jezsuita nyolcasra tehát nem a többi, itteni vasárnapi miséről jöttek át a hívek. Vagy nem jártak korábban misére, vagy valamely másik budapesti templomba jártak eddig, a kitöltőknek ugyanis csak kb. 10 százaléka vidéki. Bár a misére járáson kívül nem jellemző a részvétel a plébánia egyéb programjain, mégsem beszélhetünk „vasárnapi katolikusokról”, hiszen a megkérdezettek több mint fele tagja valamilyen egyházi kötődésű közösségnek, és 83 százalékuk vett már részt lelkigyakorlaton. Meglepő adat viszont, hogy a válaszadók alig egynegyedének van lelki vezetője, ellenben 80 százalékuk igényelné ezt.
Kevesen választják ezt a misét csupán a templom közelsége miatt, sokkal inkább a sok fiatal, a barátok jelenléte, a lelkipásztorok személye és a jezsuita szellemiség vonzza ide a híveket. A „fiatalosság” nem merül ki a gitáros énekekben és az esti időpontban, a prédikációk színvonala és aktualitása, illetve a mise utáni teázás és beszélgetés a jezsuita épületegyütteshez tartozó Loyola Caféban ugyanolyan fontossággal bír a visszajelzések alapján.
Dávid Beáta szerint az adatok azt mutatják, hogy a jezsuita nyolcas egy nagyon jó kezdeményezés, a rend példamutatóan talált rá és válaszolt a fiatalok igényére.
A Horánszky utcai jezsuita Kongregációs Otthon századfordulón épült, az ötvenes években államosított épületét 2003 és 2008 között az állam fokozatosan adta vissza a rendnek. A Jézus Szíve templom és a rendház mellett itt létesült a kulturális és közösségi központként működő Párbeszéd Háza, a komplexum negyedik tagjaként pedig ide költözött be Kispestről a Szent Ignác Jezsuita Szakkollégium is.
Vértesaljai László, a templom plébánosa elmondta, szeretnének még több ülőhelyet teremteni a templomban, megnyitották a karzatot és néhány régi gyóntatószéket is elvisznek a templomtérből. A templom műemléki védelme ugyan a belső berendezésre is vonatkozik, de külföldön már létező gyakorlat a hitélet változásait és szükségleteit szem előtt tartva a régi bútorzat eltávolítása vagy kicserélése.