Washingtoni vita a holokauszt magyarországi kezeléséről

2014. március 20. 08:39

A magyarországi holokausztról tartottak konferenciát Washingtonban, amelyen két kutató, Paul A. Saphiro és Randolph L. Braham azzal vádolta a magyar kormányt, hogy nem akarja elismerni a magyar állam felelősségét a holokausztban, valamint hogy tisztára akarja mosni a Horthy-kort. A vádakat Prőhle Gergely külügyi helyettes államtitkár cáfolta.

2014. március 20. 08:39

Vita bontakozott ki Magyarországnak a vészkorszakkal kapcsolatos mai történelmi felelősségvállalásáról Washingtonban, az Egyesült Államok Holokauszt Emlékmúzeumában szerdán, A holokauszt Magyarországon: 70 év múlva címmel megrendezett konferencián.

A Magyarország náci megszállásának 70 évfordulóján tartott fórum két házigazdája, Paul A. Shapiro, a Holokauszt Emlékmúzeumban működő kutatóközpont igazgatója és Randolph L. Braham, a Nem York-i Városi Egyetem emeritus professzora, a magyar holokauszt kutatója a Horthy-korszak Magyarországának szerecsenmosdatásával vádolta Budapestet. Prőhle Gergely külügyi helyettes államtitkár viszont arról biztosította a részvevőket, hogy Magyarországon sem a történelmet, sem a trianoni békét nem értelmezték újra.
 
Paul Shapiro szerint a kommunista uralom alatt a holokauszt állami ellenőrzés melletti relativizálása folyt Magyarországon, majd egyes populista-nacionalista erők a rendszerváltás politikai és gazdasági bizonytalanságait az antiszemitizmus feltámasztására használták fel.
 
Shapiro hangsúlyozta, hogy sokat kell még dolgozni e jelenségek leküzdéséért. Kifogásolta, hogy a magyar kormány a holokauszt 70. évfordulójának megemlékezéssorozatával kapcsolatban nem vette figyelembe a magyarországi zsidó közösség javaslatait. Bírálatát a Veritas Intézet igazgatójának kijelentéseire, a Sorsok Házára és a német megszállás tervezett emlékművére összpontosította. 
 
Szavai szerint a magyar zsidóság a Horthy-korszakban is meghallgatást, majd sürgős segítséget kért, ám ehelyett mást kapott, ami „kitörölhetetlen foltot ejtett az ország vezetésnek örökségén”.
 
Prőhle Gergely, aki a Nemzetközi Holokauszt Emlékezési Szövetség (IHRA) magyar küldöttségének vezetőjeként szólalt fel, arról biztosította a résztvevőket, hogy Magyarországon „nincs új értelmezése a történelemnek, és nincs új értelmezése a trianoni szerződésnek”.
 
Emlékeztetett arra, hogy a kormány sokszor, több szinten egyértelműen kinyilatkoztatta, hogy Magyarország elismeri az államnak a holokausztban való felelősségét. Rámutatott: nem szabad hagyni, hogy a szélsőjobb uralja ezt a kérdést, mert Trianon nagyon fontos történelmi kérdés, ám nem önmagában a történelmi kérdés fontos, hanem az, hogy érvényesüljenek a határokon túl élő magyarok jogai. 
 
Prőhle Gergely szerint a konferencia időzítése arra utal, hogy Magyarország német megszállásának 70. évfordulója fontos nap. Kijelentette: az összes vita közepette büszke arra, hogy egy olyan ország kormányát képviseli, amelyben az egyik legnagyobb európai zsidó közösség él, amely a reneszánszát éli. Szomorúságának adott viszont hangot a magyarországi antiszemita megnyilvánulások miatt. Szerinte ilyenek nemcsak Magyarországon, hanem az egész világon tapasztalhatók, és hangsúlyozta az ezek elleni közös fellépés fontosságát.
 
A küszöbönálló magyar választásokkal kapcsolatban fontosnak nevezte a Jobbik szavazóinak visszaterelését a demokratikus táborba, mert szerinte ez az egyetlen módja a demokratikus társadalom megerősítésének.
 
Randolph L. Braham emlékeztetett arra, hogy a kommunista uralom alatt a holokauszt ügye a történelem orwelli sötétségébe süllyedt és „néma üggyé vált” Magyarországon. Elmondta, hogy az 1989 óta hatalomra került magyar kormányok nem tagadták ugyan a holokauszt tényét, ám az első miniszterelnök, Antall József szerint a hangsúlyt a pozitívumokra, a zsidóságnak az 1867-es emancipáció utáni „aranykorára” és arra kell helyezni, hogy Horthy és az „igazak” hogyan mentették a budapesti zsidóságot. Azt ugyanakkor szerinte igyekezett elhallgatni, hogy a magyar állam hatóságai „teljes szívvel részt vettek” a holokausztban.
 
Véleménye szerint ezzel párhuzamosan egy új trend is megjelent: a törekvés a Horthy-korszak rehabilitálására és az azt a rezsimet meghatározó nemzeti-keresztény elvek visszaállítására, továbbá arra, hogy a holokausztért való teljes felelősséget fokozatosan a németekre hárítsa át. Ez a trend a professzor szerint 2010-ben felgyorsult, amikor a kétharmados többséggel rendelkező Fidesz-kormány belefoglalta az alaptörvénybe, hogy Magyarország 1944. március 19-től 1989-ig elvesztette szuverenitását.
 
A fórumon további nyolc történész fejtette ki álláspontját.

Összesen 176 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
kuwiq
2014. március 20. 19:50
numerus clausus "Az Amerikai Egyesült Államokban Noha hivatalosan soha nem hozták törvénybe, 1918 és az 1950-es évek között számos magánegyetem (köztük sok orvosi egyetemmel) bevezette a numerus clausust. A rendelkezések a hallgatók százalékokban vett számát szabályozták azok vallásának és származásának ("fajának") alapján. A több érintett csoport közül az egyik itt is a zsidó közösség volt. Néhány új-angliai és New York-i egyetemen a felvételük mértéke jelentősen csökkent a késő 1910-es és az 1930-as években. Például, a Harvard Egyetemen (Harvard University) arányuk 27,6%-ról 17,1%-ra, míg a Columbia Egyetemen (Columbia University) 32,7%-ról 14,6%-ra esett. Hasonló intézkedéseket érvényesítettek az orvosi és fogászati felsőoktatási intézményekben, amelynek eredményeképp az 1930-as években a zsidó hallgatók száma jelentősen csökkent. A Cornell Egyetem Orvosi Karán (Cornell University School of Medicine) számuk az 1918-1922-es 40%-ról az 1940-1941-es 3,57%-ra, a Bostoni Egyetem Orvosi Karán (Boston University School of Medicine) az 1929-1930-as 48,4%-ról az 1934-1935-ös 12,5%-ra zuhant. Az időszakban említésre érdemes kivétel a Middlesex Egyetem, amely mind foglalkoztatott, mind oktatott zsidó származású embereket. Egyes iskolai tisztviselők úgy vélik, hogy az antiszemitizmusnak köszönhető, hogy az intézménynek nem sikerült AMA (American Medical Association – Amerikai Orvostudományi Társaság) akkreditációt szereznie."
wartog
2014. március 20. 19:42
csak mihez tartás miatt.Washingtonegy város, tehát se véleménye, se szája a büdös dumákhoz.Ellenben New Yorkban él cca. 2 millió zsidó, na az már vélemény, főképp, hogy a média 85%-a az övék.Tehát az "emberek" véleményéhez semmi köze a farmernak.Annál több a zsidóknak.A film 100%-ban az övék.A Magyar ember nem láthat úgyamcsi filmet, hogy ne lenne 90%-ban mindenki zsidó benne. A többi amerikai nem számít.Ja még valami: http://harcunk.info/index.php/hirek/404-megduplazza-budapesti-kapacitasat-az-izraeli-el-al-legitarsasag szal jönnek és jönnek és jönnek.
kjkj945
2014. március 20. 19:35
http://www.keve.se/ujkeve/Olvasmany/Szente-Finkelstein.htm Arról azonban olvashatunk a „Zárszó”-ban, hogy milyen szerepet játszik a Holokauszt az amerikai közéletben: tizenhét államban van kötelező vagy ajánlott „Holokauszt-oktatás” az iskolákban, számos egyetemen és főiskolán pedig „Holokauszt-tudományi tanszék”. A New York Times szinte hetenként kiemelt helyen közöl Holokauszt-témájú cikket; a „végső megoldásról” pedig becslés szerint tízezernél több tudományos dolgozat készült. Szerzőnk semmi örülnivalót sem talál abban, hogy a Holokauszt „az amerikai közélet integráns részévé vált”, s ezzel együtt politikai és köznapi ügyek szolgálatába került. Csak erkölcsi és történelmi tanulságai nem épülhetnek bele a társadalom életébe, minthogy kisajátítói, a Holokauszt-ipar szervezői ragaszkodnak „egyedisége”, „történelmen kívülisége” dogmájához. Mintha az egész „normális” emberi történelem nem volna teleírva az embertelenségek fejezeteivel! „Az a feladat áll most előttünk – érvel Finkelstein –, hogy rehabilitáljuk a náci holokausztot mint a racionális vizsgálódás tárgyát. Csak akkor tanulhatunk belőle. A náci holokauszt abnormitása nem magából az eseményből eredeztethető, hanem abból a kizsákmányoló iparágból, amely rátelepült. A Holokauszt-ipar mindig is erkölcstelen volt. Ezt végre nyíltan ki kell mondanunk. Ideje, hogy felszámoljuk ezt a vállalatot. Az volna a legnemesebb gesztus azok iránt, akik elpusztultak, ha megőriznénk emléküket, tanulnánk szenvedéseikből, és hagynánk őket békében nyugodni.”
Riwen
2014. március 20. 19:15
Érdekes. Progresszív barátaink nagyban tagadják a kollektív felelősséget olyan esetekben, amikor az adott népcsoport egy nem elhanyagolható része valóban felelős az individuális felelősség szabályai szerint is (pl. cigánybűnözés). Viszont amikor egy történelmi eseményről van szó, amelyről a jelenleg élő magyar állampolgárok - pár, még élő öregtől eltekintve - egyáltalán nem tehetnek, akkor érdekes módon rendjén van a kollektív felelősség balliberális barátaink számára. Nem vagyok felelős a holokausztért. Nem akarom megsérteni senki emlékét, legyen bármi a halál oka, de a vádaskodásból elegem van. Ha valaki azt vádol meg a valós életben, hogy én bármilyen formában felelős vagyok a holokausztért, az ellen bírói úton fogok fellépni.
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!