Washingtoni vita a holokauszt magyarországi kezeléséről

numerus clausus "Az Amerikai Egyesült Államokban Noha hivatalosan soha nem hozták törvénybe, 1918 és az 1950-es évek között számos magánegyetem (köztük sok orvosi egyetemmel) bevezette a numerus clausust. A rendelkezések a hallgatók százalékokban vett számát szabályozták azok vallásának és származásának ("fajának") alapján. A több érintett csoport közül az egyik itt is a zsidó közösség volt. Néhány új-angliai és New York-i egyetemen a felvételük mértéke jelentősen csökkent a késő 1910-es és az 1930-as években. Például, a Harvard Egyetemen (Harvard University) arányuk 27,6%-ról 17,1%-ra, míg a Columbia Egyetemen (Columbia University) 32,7%-ról 14,6%-ra esett. Hasonló intézkedéseket érvényesítettek az orvosi és fogászati felsőoktatási intézményekben, amelynek eredményeképp az 1930-as években a zsidó hallgatók száma jelentősen csökkent. A Cornell Egyetem Orvosi Karán (Cornell University School of Medicine) számuk az 1918-1922-es 40%-ról az 1940-1941-es 3,57%-ra, a Bostoni Egyetem Orvosi Karán (Boston University School of Medicine) az 1929-1930-as 48,4%-ról az 1934-1935-ös 12,5%-ra zuhant. Az időszakban említésre érdemes kivétel a Middlesex Egyetem, amely mind foglalkoztatott, mind oktatott zsidó származású embereket. Egyes iskolai tisztviselők úgy vélik, hogy az antiszemitizmusnak köszönhető, hogy az intézménynek nem sikerült AMA (American Medical Association – Amerikai Orvostudományi Társaság) akkreditációt szereznie."

csak mihez tartás miatt.Washingtonegy város, tehát se véleménye, se szája a büdös dumákhoz.Ellenben New Yorkban él cca. 2 millió zsidó, na az már vélemény, főképp, hogy a média 85%-a az övék.Tehát az "emberek" véleményéhez semmi köze a farmernak.Annál több a zsidóknak.A film 100%-ban az övék.A Magyar ember nem láthat úgyamcsi filmet, hogy ne lenne 90%-ban mindenki zsidó benne. A többi amerikai nem számít.Ja még valami: http://harcunk.info/index.php/hirek/404-megduplazza-budapesti-kapacitasat-az-izraeli-el-al-legitarsasag szal jönnek és jönnek és jönnek.

http://www.keve.se/ujkeve/Olvasmany/Szente-Finkelstein.htm Arról azonban olvashatunk a „Zárszó”-ban, hogy milyen szerepet játszik a Holokauszt az amerikai közéletben: tizenhét államban van kötelező vagy ajánlott „Holokauszt-oktatás” az iskolákban, számos egyetemen és főiskolán pedig „Holokauszt-tudományi tanszék”. A New York Times szinte hetenként kiemelt helyen közöl Holokauszt-témájú cikket; a „végső megoldásról” pedig becslés szerint tízezernél több tudományos dolgozat készült. Szerzőnk semmi örülnivalót sem talál abban, hogy a Holokauszt „az amerikai közélet integráns részévé vált”, s ezzel együtt politikai és köznapi ügyek szolgálatába került. Csak erkölcsi és történelmi tanulságai nem épülhetnek bele a társadalom életébe, minthogy kisajátítói, a Holokauszt-ipar szervezői ragaszkodnak „egyedisége”, „történelmen kívülisége” dogmájához. Mintha az egész „normális” emberi történelem nem volna teleírva az embertelenségek fejezeteivel! „Az a feladat áll most előttünk – érvel Finkelstein –, hogy rehabilitáljuk a náci holokausztot mint a racionális vizsgálódás tárgyát. Csak akkor tanulhatunk belőle. A náci holokauszt abnormitása nem magából az eseményből eredeztethető, hanem abból a kizsákmányoló iparágból, amely rátelepült. A Holokauszt-ipar mindig is erkölcstelen volt. Ezt végre nyíltan ki kell mondanunk. Ideje, hogy felszámoljuk ezt a vállalatot. Az volna a legnemesebb gesztus azok iránt, akik elpusztultak, ha megőriznénk emléküket, tanulnánk szenvedéseikből, és hagynánk őket békében nyugodni.”

Érdekes. Progresszív barátaink nagyban tagadják a kollektív felelősséget olyan esetekben, amikor az adott népcsoport egy nem elhanyagolható része valóban felelős az individuális felelősség szabályai szerint is (pl. cigánybűnözés). Viszont amikor egy történelmi eseményről van szó, amelyről a jelenleg élő magyar állampolgárok - pár, még élő öregtől eltekintve - egyáltalán nem tehetnek, akkor érdekes módon rendjén van a kollektív felelősség balliberális barátaink számára. Nem vagyok felelős a holokausztért. Nem akarom megsérteni senki emlékét, legyen bármi a halál oka, de a vádaskodásból elegem van. Ha valaki azt vádol meg a valós életben, hogy én bármilyen formában felelős vagyok a holokausztért, az ellen bírói úton fogok fellépni.