Egy fekete színésznő fogja alakítani Jézust a Jézus Krisztus Szupersztár egyik Los Angeles-i adaptációjában

Az alkotói szabadság számomra is fontos, viszont ez nyilvánvaló provokáció és keresztények millióit sérti.

Szerintem Istennek ez a legfőbb szórakozása, hogy kandi kamerázik minket és belesodor minket vicces helyzetekbe, pontosabban mi sodorjuk bele magunkat, de ő meg mosolyog ezeken.
„Szerinted létezik keresztény humor, vagy az olyan, mint mondjuk a kommunista matematika?
Én két irányból tekintenék a kereszténységre. Van az a kereszténység, amit megtanulsz: tudod a dogmáit, a kereteit, ismered az írásait, ebben a közösségben élsz. Ugyanakkor szerintem az ember alapállapota az, hogy keresztény. Ha nem magunkra veszünk mindent, hanem lecsupaszítjuk magunkat, ugyanoda jutunk: szeretni, szeretve lenni, segíteni akarunk, és Istenben is hinnénk, ha nem magyaráznánk be magunknak, hogy nincs. A kereszténység tehát a sallang nélküli alapállapota az embernek. És ugyanúgy a humor is egy ilyen sallangmentes, mélyről jövő dolog. A kettő a gyökerekben együtt van, és persze össze lehet hozni a konkrét humorizálásban is: vajon miért nincs a bibliai szereplőknek vezetékneve?