Hatalommegosztás: az Alaptörvény és a gyakorlat

„Manapság Magyarországon minden közhatalom végső soron visszavezethető valamely párthoz. Így nyugodtan kijelenthető, hogy Magyarországon minden politikai és közhatalom párthatalom – a gyakorlat tehát módosítja az Alaptörvény laikus számára oly kedves megállapítását, miszerint a közhatalom forrása a nép. Nem, a közhatalom forrásai a pártok. Ezt megerősíti az is, hogy az országgyűlési választásokon országos lista pártlistaként vagy nemzetiségi listaként állítható. Más lista pedig nincs. Magyarországon minden állami hatalom egy adott pillanat – a választás napjának –  hangulatától függ: ennek a napnak a hangulata határozza meg Magyarország elkövetkező legalább 4 évét – hiszen az Országgyűlés megbízatási ideje 4 évre szól. De ennél többről van szó, hiszen minden közjogi méltóság (miniszterelnök, államfő, Házelnök, a Kúria elnöke és az Alkotmánybíróság elnöke) megválasztása az Országgyűlés hatáskörében van. Amennyiben egy párt vagy pártszövetség képes az országgyűlési választáson kétharmados többséget szerezni, gyakorlatilag minden közhatalom a kezébe kerül, hiszen, mint láttuk, az alkotmányozás kizárólag az Országgyűlés joga, az alkotmányos ellenőrző funkciót ellátó intézmények pedig nem függetlenek az Országgyűléstől. Vagyis, parlamentáris rendszerben a pártok által elfoglalt Országgyűlés képes ellenőrzést gyakorolni az elvileg az aktuális politikai hatalom ellenőrzésére hivatott intézmények felett is.

A parlamentáris kormányzati rendszerben, így Magyarországon is, azok az alkotmányos intézmények, amelyek elvileg a hatalom gyakorlóit ellenőriznék, ki vannak szolgáltatva neki, hiszen minden közhatalom választáson nyugszik. A választás pedig a többségi elven. Vagyis az államhatalom ellenőrzésére szolgáló alkotmányos intézmények is ezen a kereten belül érvényesíthetik akaratukat, amely pedig közvetlenül vagy közvetve a pártok akaratától függ. (...)