Családi karácsonyok

2013. december 25. 11:59

Karácsony estéken olyan emberekhez is közel tudok kerülni, utcán, kapualjban, aluljárókban, akik egyébként szóba nem állnának velem.

2013. december 25. 11:59
Vecsei Miklós

„Volt valaki, nagy darab, tetovált, kopasz ember, aki a régi tévészékház előtt ücsörgött folyamatosan, maga elé meredve, soha semmit nem fogadott el, még cigit sem, pedig azt minden hajléktalan ember kér. Valahogy nem engedett magához közel, akkor már hónapok óta próbáltam megszólítani. Azt gondolhatta, ez amolyan kincstári kötelességem. De karácsonykor, pont tizenöt éve ennek, úgy éreztem, oda kell mennem hozzá. Vittem neki egy kis csomagot. Melléültem. Nagyon fontos: ha valaki karácsonykor akar ajándékot adni a hajléktalanoknak, ne imakönyvet vigyen vagy hasonló javító szándékú kedvességet, hanem például egy doboz sört, egy doboz cigit. Az ajándékkal nem magamnak kell örömöt szereznem, hanem a másiknak. Ezt nekem is meg kellett tanulnom.

 
És mit vitt tizenöt éve annak a nagydarab embernek?
 
Bonbont, cigarettát, Unicumot. Aztán azt is megtudtam: nem szereti a keserű likőr ízét. Hosszú lenne elmesélni a közeledést, sokáig tartott, legalább másfél óráig ültem mellette. Meggyújtottunk egy mécsest, elénekeltük a Mennyből az angyalt. Azzal a nagy darab, alkoholista, kopasz emberrel ott, a tévészékháznál. Sokan kérdezték már, miért csináljuk ezt, hiszen annyi a sikertelenség benne. Ez nem igaz. Ezeket a pillanatokat nem lehet elvenni tőlünk.

És most mit tud őróla?

Távozott közülünk, önként. Ám annyi szép évet töltött velünk, hogy nem lehet csak szomorúsággal beszélni a történetéről. Hívő ember volt, visszanyerte a hitét is, aztán sajnos visszacsúszott az alkoholizmusba, s ezt már nem akarta elviselni. Ebben a helyzetben én el tudtam engedni őt. Búcsúlevelet írt nekem... De nem is volt búcsúlevél, egy szó sem esett benne arról, hogy föladja: azt írta, ő most hazamegy.”
 

Összesen 3 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
Forsz
2013. december 26. 18:10
Ez a tetves szennylap - a 168 óra - mit keres itt. Ez jutott eszembe, amikor ránéztem, honnan szemlézték a cikket. Nem vagyok egy gyűlölködő fajta, mindig azt keresem, a gyűlölködők írásaiban is, hátha nem egészen úgy gondolja, hátha van valami pozitívum abban, amit gondol, de most beleolvastam a 168 óra honlapján egy orbános cikk kommentjeibe. Na, az valami borzadály. Még mindig a hatása alatt állok. Egyetlen egy tisztességes hangot sem lehetett találni. Nem vártam egyetértést, de tisztességet, némi objektivitást igen, legalább egyetlen egyet. Végignéztem mindet - nem olvastam, mert a gyomrom háborgott már - csak végiglapoztam és teljesen elkeseredtem. Ilyenek is vannak közöttünk? Ilyen szélsőséges állatok?! Most látom, vannak. És jó részük az értelmiség soraiból kerül ki. De azt ne higgye senki, hogy amit leírtak annak az intelligenciához köze lett volna. Nem. A tömény, gyomorforgató, zsigeri gyűlölet. Bartus Amerikai népszavája egy Ludas Matyi ahhoz a sistergő gyűlölethez képest, amit ezek ott kiengednek magukból. És akkor valami megfogalmazódott: Orbánék toleranciája káros az országnak, káros a népnek, mert ahol ez megengedett, ott egyetértésről álmodozni merőben felesleges. Ott a mindennapok progresszív módon fertőződnek. Ha valaki eddig nem tudta volna, mi a politikai kútmérgezés, olvasson 168 órát. Ezekkel a körökkel megegyezés nincs. Na, de így mi lesz?!
Wagner Hopkins
2013. december 26. 14:59
Az a csöves nem Nagy Navarró volt?
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!