„Éppenséggel Ferenc pápa úgy döntött, nem újítja meg a bíboros lejárt tagságát a Püspöki Kongregációban, amely a püspökök kiválasztását segíti az Egyesült Államokban és szerte a világon. Ez viszont még így is elég volt az amerikai Burke-gyűlölőknek, hogy kikiáltsák a bíboros egyházi karrierjének végét.
Még az általában józan John Allen (a
National Catholic Reporter híres Vatikán-szakértője – a ford.
) is idézte ezt az EWTN-interjút Burke bíborossal, amiben kijelenti, hogy „sosem beszélhetünk eleget az emberi élet védelméről”, mint egy példa arra, hogy Ferenc pápa el akar távolodni a bíboros keményvonalas kultúrharcától – Istenem! Mintha Ferenc pápának nem volna jobb dolga, minthogy azt figyelje, mit mondanak az EWTN-en minden éjjel. (Ferenc pápa híres kijelentése, hogy nem kell mindig az abortuszról, a fogamzásgátlásról és a melegekről beszélni – a ford.
)
Hűtsük le a kedélyeket ezzel a spekulációval kapcsolatban.
Először is: Ferenc pápa nem rejtette véka alá azon szándékát, hogy hatékonyabbá tegye a kúriát. Kinevezte Wuerl bíborost a Püspöki Kongregációba, valakit, akiben XVI. Benedek is megbízott, hiszen az Egyesült Államok anglikán személyi ordinariátusának gyámjává nevezte ki. Ha most megkérdezik, hogy szerintem ki ismeri jobban az amerikai püspöki testület felépítését, kívánságait, várakozásait, az Államokban élő Wuerlt mondanám, nem Burke bíborost, aki fél évtizede Rómában dolgozik. Szóval ebből a szempontból mindez egy lépés a hatékonyság felé.
És szegény Burke bíboros, a mai eset után alig lesz, amivel el tudja magát foglalni. Amellett, hogy az Apostoli Szignatura Legfelsőbb Bíróságának (a Szentszék legfelsőbb bírósága és egyik legfontosabb szerve – a ford.) prefektusa, a bíborosi testület tagja, a Pápai Törvénymagyarázó Tanács, a Papi Kongregáció, az Istentiszteleti és Szentségi Kongregáció és a Szenttéavatási Ügyek Kongregációja tagja, a Hivatásokért Bizottság elnöke, és gyakran nyilatkozik a katolikus hit ügyében, nem tudom elképzelni, mit fog kezdeni a frissen nyakába hullott szabadidejével.
Vissza a Burke-ellenes spekulációkhoz: amiért egyesek mégis nagy ügyet akarnak csinálni ebből a hírből, az az, hogy a) olyan érzetet akarnak kelteni, mintha szakadék volna Ferenc pápa és a konzervatívok közt; b) azt remélik, hogy Burke távozása a Püspöki Kongregációból liberálisabb püspöki kinevezésekhez fog vezetni az Egyesült Államokban.
Hűtsük le a kedélyeket e két ügyben is.
Egyáltalán semmiféle jele nincs, hogy a Püspöki Kongregáció felül akarná vizsgálni azt a 70 vagy 80 konzervatív püspöki kinevezést az Egyesült Államok egyházmegyéiben, amelyek XVI. Benedek alatt születtek. A fiatal konzervatív püspökök ezen masszív áradata máris nagy hatással volt az amerikai katolikus egyházra.(…)
Ha bármi fontosat szeretnénk látni a mai hírben, akkor az az, hogy Ferenc pápa megerősítette Marc Ouellet bíborost, mint a Püspöki Kongregáció prefektusát! Nála konzervatívabb bíborost nem is kereshetnénk!(…)
Szóval ne engedjük megrémíteni magunkat. Burke bíboros csillaga további tíz évig fog ragyogni az Örök Városban. Az amerikai liberális katolikusoknak venniük kéne egy hideg fürdőt. Az ortodoxia marad.”