Hiába, az élet egy álom, az álom egyfajta őrület
A kertember néha (gyakran) úgy véli, hogy a tudás a nem tudás. És hogy ez a be- és felismerés akár előnyt is jelenthet az emberré válás rögös útján.
Amikor egy kétórás karácsonyi műsor elején a csámpás lábú műsorvezető egy ismert ezoterikus életművész szavaival kezdte a program felvezetését, már tudtam, hogy Jézus Krisztus nevét aligha hallom majd itt.
„Ostobaságok tömkelege ömlik ilyenkor mindenkire, és jámbornak kellene mutatkozni, mert a keresztyéntől elvárják a jámborságot. Jézus Krisztust bambinóvá, kisbábúvá, ajándékhozó Jézuskává teszik, ha ugyan egyáltalán bárkinek eszébe jut. Ilyenkor, karácsonykor… Mert ugye mindenkit megszáll egy titkos, gyönyörű igézet. Valóban, nincs már más, csak a szeretet csillaga. Az pedig elég nyálas és tökéletesen körülhatárolhatatlan valami lett. Mert a szeretet az sóhajtás, meg egy kis önsajnálattal kevert önzés, a szeretet sokak szájából az a képmutatás, ami miatt Dömdödöm nem volt hajlandó többé értelmes emberi szót kimondani. Mert mindenki azt mondta, hogy szeret, csak épp az ellenkezőjét tette.