„Ostobaságok tömkelege ömlik ilyenkor mindenkire, és jámbornak kellene mutatkozni, mert a keresztyéntől elvárják a jámborságot. Jézus Krisztust bambinóvá, kisbábúvá, ajándékhozó Jézuskává teszik, ha ugyan egyáltalán bárkinek eszébe jut. Ilyenkor, karácsonykor… Mert ugye mindenkit megszáll egy titkos, gyönyörű igézet. Valóban, nincs már más, csak a szeretet csillaga. Az pedig elég nyálas és tökéletesen körülhatárolhatatlan valami lett. Mert a szeretet az sóhajtás, meg egy kis önsajnálattal kevert önzés, a szeretet sokak szájából az a képmutatás, ami miatt Dömdödöm nem volt hajlandó többé értelmes emberi szót kimondani. Mert mindenki azt mondta, hogy szeret, csak épp az ellenkezőjét tette.
Nagyon nehéz ott beszélni Istenről, ahol minden eszközt megragadnak arra, hogy messze űzzék őt. Nincs olyan e széles hazában, aki nem szép és meghitt ünnepet szeretne karácsonykor. Nem több ez, mint a varázslás egyik formája. Mintha azt hinnénk, elmúlik a fájdalom, és elmúlik a szomorúság, elmúlik a szeretetlenség az életünkből. Sok önáltató talán már a kezdet kezdetén tudja, hogy mindez csak illúzió. A fájdalom és a szenvedés, a rosszkedv és a szeretetlenség nem szűnik meg egy kis gyertyaláng és némi halászlé-kanalazgatás miatt.”