Gáncs kiemelte: az egyháznak befogadóvá kell válnia az idegennek és a kitaszítottak számára is. A befogadás gesztusát támasztja alá az a tény, hogy létezik az a néphagyományokon alapuló szokás, miszerint karácsonykor eggyel több terítéket tesznek az asztalra, hogy ha valaki arra jár, részesülhessen a szeretet közösségébe.
Gáncs Péter szólt arról is: a befogadást jelképezi, hogy a jászolnál helye van a szegény, kirekesztett pásztoroknak éppúgy, mint a távolról jött, pogány csillagjósoknak. Karácsony arról is szól, hogy egymás felé fordulnak a család tagjai, amire nagy szükség van, mert évközben kevesebbet érintkeznek.
Az evangélikus elnök-püspök rámutatott: Isten „alulról jött el az emberekhez”, amikor Jézus egy szegény, hajléktalan kisgyermek képében jelent meg a történelemben, az pedig, hogy a jószágok között kapott helyet, „a teremtett világgal való szolidaritás nagyon szép szimbóluma”.
A püspök úgy látja: a világ mára eljutott egy olyan pontra, ami után már nem a fogyasztás további növekedésére van szüksége. Példaként hozta fel erre, hogy karácsonykor sok pénzért rengeteg élelmet vesznek maguknak az emberek, majd az ünnepek elmúltával legalább ugyanennyit költenek arra, hogy a felesleges kilóiktól megszabaduljanak. Megemlítette, hogy a Miatyánkban a mindennapi kenyérért imádkoznak a hívek, de ezzel ellentétben áll a mai gyakorlat, amikor már jóval ezen felüli javakért hajszolják magukat az emberek.
Az egyház felelőssége, hogy azoknak, akik egzisztenciálisan mélyre kerültek, segítsen, de ne csak élelem juttatásával, hanem jó szóval is, mert a kettő együtt jelenti az igazi szolidaritást. Ugyanakkor a hajléktalanoknak, munkanélkülieknek fel kell arra is hívni a figyelmét, hogy az Atya mindenkire gondot visel, s egyúttal azt is szeretné, ha mindenki saját maga tudná előállítani a szükségleteinek elegendő javakat, ugyanis emberi méltósága csak így állítható helyre. Az egyik legsürgősebb feladat hazánkban a munkához való jog biztosítása.
Gáncs Péter megállapította: az „Ige testté lett” kifejezés örök karácsonyi evangélium, ami azt jelenti, hogy „együtt van az isteni és az emberi”, Isten pedig ezáltal mindenkihez eljött. Azt is tudatosítani kell a rászorultakban, hogy nem csak a fizikai, hanem a lelki szükségletek kielégítése is fontos, ezért amikor az egyház karácsony előtt ételt oszt, különösen vigyáz arra, hogy a jó falat mellé jó szót is kapjanak az emberek.
A püspök beszélt arról is: a karácsony előtti időszakban nagyon fontos az emberek „lelassulása” annak érdekében, hogy ráhangolódjanak az ünnep meghittségére, igazi tartalmára. Isten nem hajszolni, hanem vezetni, kísérni akarja az embert az ő útján.