Egyház – szent vagy, vagy inkább bűnös?

„Ha nem vennénk komolyan, hogy az egyházban vannak bűnösök is, akkor az olyan ideális fogalmat alkotnánk erről az intézményről, ami teológiai szempontból nagyon is problematikusnak ítélhető. Ez a fogalom az egyházat olyan ideállá alacsonyítaná le, amelynek eljövetelére talán vágyakozhatunk, ám amely soha nem válik valósággá. Hiszen egy bűntelen egyház mindörökre csak elvont ideál maradhatna, amelybe talán meghívást kaptunk, de amelybe soha nem léphetünk be; azt legfeljebb csak egy végtelen aszimptotikus folyamatban igyekezhetünk megközelíteni. Persze nem elképzelhetetlen szeretni olyasmit is, amiben csak hiszünk; ami megragadhatatlan, távoli, ideális képzete csupán a mi nyomorúságos mindennapi valóságunknak. Csakhogy az egyház teológiai fogalma nem ilyen valóságra vonatkozik.

Az egyház tényleges teológiai fogalma olyan valóságot fejez ki, amelyben ugyan hitet követel, hogy tényleges valóságát felismerhessük, de amely kétségtelenül valóságosan is létezik. A keresztények abban hisznek, hogy az egyház örökre fennmarad, ugyanakkor már ma is a megkereszteltek látható és jogilag megszervezett intézménye. Olyan embereket, férfiakat és nőket fűz össze, akiket a közös hit és a Róma püspökének való engedelmesség külső megvallása egyesít. Ha így áll a dolog, akkor persze nem mondhatjuk, hogy ennek az egyháznak semmi tennivalója nincs a tagjai között a súlyos bűnök elkövetőivel. Hogyan fogadja őket magába? Nos, az igazakkal nem egészen azonos értelemben.”