Eretnek az, aki hisz Hugh Grant hazugságainak
Vallásról, hitről és választásról veszélyes a nagyközönségnek nyilatkozni vagy akár szónokolni, mert könnyű belefutni abba a hibába, hogy alaptalanul valótlanságokat állítunk.
Hogy ugyé, ez a kormány, hogy ugyé, hogy már megint belé akar szóni az izébe.
„Igazi értékes fiatalok, egyetemi diplomával, kiváló anyagi és családi háttérrel állnak üsmeretségi körömben is a magány mezsgyéjén, néha a változhatatlanság kétségbeeső és belenyugvó keverékével, ahol az életnek nemhogy virtussága, hanem az alapértékei sem tétetnek próbára. A szabadságban elmagányosodott ember riad egy pillanatban. Az áldozat. Vagy korszellem? A körülmények rabja, aki szabadságvágyában a magány teljesítményéig jut el? Nem szándékosan, hanem nem számolva a realitásokkal. Vagy éppen olyan napi szinten a valóságban éli életét, ahonnan nincs kitörés a szépre. Van a szellem és test teljesítményére, de kevésbé a hűségre, beteljesedésre. Ez nem akarat kérdése, hanem valami más. Mondanám, hogy áldozati szerep.
Nem értem. Azokat nem értem, akik hasonlóan vágynak a szépre, jóra. És nincs lehetőség a beteljesedésre. Az egymásra találásra. Mert nincs lehetőség a találkozásra. Vagyis az emberhez mégis hozzátartoznának az élet keretei. A jó értelemben vett kötöttségek.
Ahol van érintés, ott van érintettség. Ahol van parázs, ott éleszthető a tűz. Ma már tűzrakó helyeket kell kitalálni és újratanulni mindent.”