Erdő Péter bíboros, prímás, esztergom-budapesti érsek egyebek mellett arról beszélt, hogy „fájdalmas és derűs évek lenyomata íródott ebben a kilenc évtizedben hazánk arculatára, fájdalmas, szörnyűséges és dicsőséges pillanatok határozták meg a magyarországi zsidóság életét is”. A katolikus Szent Egyed (Sant' Egidio) közösség rendezvényén a bíboros rámutatott: „azért (...), amit főrabbi úr munkássága és személyes magatartása jelentett a zsidóság és a kereszténység viszonyában itt, Magyarországon, de nemzetközi vonatkozásban is, mi magunk tartozunk hálaadással és köszönettel”.
Erdő Péter felejthetetlen emléknek nevezte többi között azt a beszédet, amelyet Schweitzer József mondott Salkaházi Sára, a Szociális Testvérek Társasága nővérének boldoggá avatása után a budapesti Szent István-bazilika előtt. A bíboros azt mondta, Schweitzer József „tanítása és tanúságtétele napjainkban nagyon is aktuális. A párbeszéd keresése olyan időkben, amikor vannak, akik azt hiszik, hogy a feszültségben és a békétlenségben érdekeltek, különösen is fontos, és emberi nagyságot kíván”.
Bölcskei Gusztáv, a Magyarországi Református Egyház zsinatának lelkészi elnöke úgy fogalmazott: „olyan valakit veszünk körül, aki gyönyörködik az Úr törvényében”. A sok közös konferencia tapasztalata alapján kiemelte, hogy jó odafigyelni arra, amit Schweitzer József mond, és arra is, ahogy mondja.
Gáncs Péter, a Magyarországi Evangélikus Egyház elnök-püspöke emlékeztetett arra: az 1838-as pesti árvíz idején a zsidó embereknek nyújtott segítségért kelyhet adott a zsidó közösség az evangélikus egyháznak, ezt ma is a fővárosi evangélikus múzeumban őrzik. Felidézte, hogy a második világháborúban a Deák téri evangélikus templom szószékének üregében bújtattak zsidó embereket, és Sztehlo Gábor evangélikus lelkész is megmentett mintegy kétezer zsidó gyermeket a vészkorszak idején.
Verő Tamás rabbi, az ünnepelt tanítványa azt mondta: Schweitzer József a körzetében lévő „valamennyi embernek fényt és irányt mutat”, ő az, akinek a mindennapokban megtapasztalható az „emberi és rabbinikus nagysága”. Utalt arra, hogy a főrabbi mindig örömmel teljesítette a más felekezetektől hozzá érkezett felkéréseket.