Eretnek az, aki hisz Hugh Grant hazugságainak
Vallásról, hitről és választásról veszélyes a nagyközönségnek nyilatkozni vagy akár szónokolni, mert könnyű belefutni abba a hibába, hogy alaptalanul valótlanságokat állítunk.
Kilencven szál sárga rózsával köszöntötték a kilencvenedik születésnapját ünneplő Schweitzer Józsefet magyar egyházi vezetők Budapesten. Az ünnepségen felszólalt Erdő Péter, Gáncs Péter, Bölcskei Gusztáv, Verő Tamás, és Szőke Péter, a Szent Egyed közösség budapesti vezetője.
Erdő Péter bíboros, prímás, esztergom-budapesti érsek egyebek mellett arról beszélt, hogy „fájdalmas és derűs évek lenyomata íródott ebben a kilenc évtizedben hazánk arculatára, fájdalmas, szörnyűséges és dicsőséges pillanatok határozták meg a magyarországi zsidóság életét is”. A katolikus Szent Egyed (Sant' Egidio) közösség rendezvényén a bíboros rámutatott: „azért (...), amit főrabbi úr munkássága és személyes magatartása jelentett a zsidóság és a kereszténység viszonyában itt, Magyarországon, de nemzetközi vonatkozásban is, mi magunk tartozunk hálaadással és köszönettel”.
Erdő Péter felejthetetlen emléknek nevezte többi között azt a beszédet, amelyet Schweitzer József mondott Salkaházi Sára, a Szociális Testvérek Társasága nővérének boldoggá avatása után a budapesti Szent István-bazilika előtt. A bíboros azt mondta, Schweitzer József „tanítása és tanúságtétele napjainkban nagyon is aktuális. A párbeszéd keresése olyan időkben, amikor vannak, akik azt hiszik, hogy a feszültségben és a békétlenségben érdekeltek, különösen is fontos, és emberi nagyságot kíván”.
Bölcskei Gusztáv, a Magyarországi Református Egyház zsinatának lelkészi elnöke úgy fogalmazott: „olyan valakit veszünk körül, aki gyönyörködik az Úr törvényében”. A sok közös konferencia tapasztalata alapján kiemelte, hogy jó odafigyelni arra, amit Schweitzer József mond, és arra is, ahogy mondja.
Gáncs Péter, a Magyarországi Evangélikus Egyház elnök-püspöke emlékeztetett arra: az 1838-as pesti árvíz idején a zsidó embereknek nyújtott segítségért kelyhet adott a zsidó közösség az evangélikus egyháznak, ezt ma is a fővárosi evangélikus múzeumban őrzik. Felidézte, hogy a második világháborúban a Deák téri evangélikus templom szószékének üregében bújtattak zsidó embereket, és Sztehlo Gábor evangélikus lelkész is megmentett mintegy kétezer zsidó gyermeket a vészkorszak idején.
Verő Tamás rabbi, az ünnepelt tanítványa azt mondta: Schweitzer József a körzetében lévő „valamennyi embernek fényt és irányt mutat”, ő az, akinek a mindennapokban megtapasztalható az „emberi és rabbinikus nagysága”. Utalt arra, hogy a főrabbi mindig örömmel teljesítette a más felekezetektől hozzá érkezett felkéréseket.
Szőke Péter, a Szent Egyed közösség budapesti vezetője arról szólt, hogy Schweitzer József 1996-ban Rómában felszólalt közösségük rendezvényén. A főrabbi szerinte mindazok számára mércét jelent, akik hiszik, hogy „szükséges együtt élni barátságban, testvériségben”.
Schweitzer József a méltatásokat megköszönve elmondta: olyan családban nőtt fel, ahol „a zsoltár igéje valósággá vált”. Felidézte, hogy egyéves volt, amikor édesanyja meghalt, ezért édesapja és nagyszülei nevelték fel. Apjától tanulta a magyar irodalom, nagyapjától pedig - aki Veszprémben majd Budapesten volt főrabbi, továbbá a budapesti rabbiképző intézet professzora volt – a héber irodalom szeretetét – jegyezte meg.
A résztvevők az ünnepség végén összesen 90 szál sárga rózsával köszöntötték Schweitzer Józsefet, és meglepetésképpen köszöntötték Erdő Pétert és Bölcskei Gusztávot is, akik idén töltötték be 60. életévüket. Az eseményen megjelent mások mellett Prőhle Gergely külügyi helyettes államtitkár, evangélikus országos felügyelő, Feldmájer Péter, a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetségének (Mazsihisz) elnöke, Zoltai Gusztáv, a Mazsihisz ügyvezető igazgatója, Ilan Mor, Izrael magyarországi nagykövete és Csomós Miklós, Budapest főpolgármester-helyettese.