Drága barátaim, megint házhoz megyek a pofonért
Én nem akarok egy pukkancs, sértett, nárcisztikus, hazudozós, bosszúálló, populista elnököt.
Hálaadás az én szavam – fogalmazott Horváth János, a Tisztelt Ház korelnöke 90. születésnapi ünnepségén. Előbb a Gestapo, majd a kommunisták tartóztatták le. Emigrált, és közgazdász professzor lett az Egyesült Államokban. 1998 óta újra a magyar Országgyűlés tagja. Ünnepléséről a Magyar Nemzet számolt be.
Lázár János, a Fidesz frakcióvezetője párhuzamba állította Magyarország elmúlt 90 évének nehézségeit Horváth János 90 évének megpróbáltatásaival. Magyarnak maradni és demokratának lenni, erről szól ez a 90 év – mondta. A frakció nevében egy 1921-es kiadású magyar–francia Baudelaire-kötettel ajándékozta meg Horváth Jánost. Balog Zoltán szerint Horváth János életüzenete, hogy belülről mindig szabadok legyünk, akkor is, ha diktatúra van, akkor is, ha relativizmus. Harrach Péter (KDNP) a kisebbik kormánypárt nevében köszöntötte az ünnepeltet. Kövér László egy házelnöki csengőt nyújtott át Horváth Jánosnak - olvasható az MNO-n.
Horváth János a Magyar Nemzet szerint úgy fogalmazott: „Megilletődve állok itt, amikor a magyar Országgyűlés házában a magyar nép választott képviselői között rólam van szó. Hálaadás az én szavam; hálát adok a Mindenhatónak tiértetek, miértünk, végső soron így nyer értelmet a mi életünk, hogy valahol megállunk, és számot vetünk. És akkor eszünkbe jut, hogy mik is azok a források, erők, amik miatt van, ami van, és történtek dolgok úgy, ahogy történtek. Soli Deo gloria! – ha ezt értjük, akár már félúton vagyunk afelé, hogy kilábalunk a bajainkból, merthogy bajban vagyunk, vakok volnánk, ha nem mondanánk. Olyan példás előzmények vannak, amik nemcsak hogy sugallják, bátorítanak, hanem bizonyítják, hogy van előre. Voltak sikertörténetek az életünkben, zord időket is megéltünk, a múlt század az volt. Független, kisgazda, polgári, patrióta, konzervatív, liberális mentalitás, amit jó volna jobban értenünk. (…) Magyarországon sosem volt kommunista hatalomátvétel! Vezetőinket a szovjet hadsereg eltávolította, és kommunistákat ültetett a helyükbe. Ez gyarmatosítás volt. És ez ellen tíz évvel később felkelt a magyar nép, amit a világ legnagyobb hadserege levert. És most eljutottunk oda, hogy a világ keresi önmagát, de ez már a ti feladatotok... De most miért is teszem én még ezt? Miért nem megy Horváth János nyugdíjba? Számunkra igazi ajándék a munka, a legnagyszerűbb az, hogy feladat bízatik rám. Feladatunk van, és ha tesszük, az boldoggá tesz bennünket! Úgy lehetünk hibáztatva, ha a mulasztás bűnét követjük el.”
Horváth János 1946-ban szerzett közgazdászdiplomát, előtte, 1944-ben részt vett a Magyar Nemzeti Függetlenségi Mozgalomban, ami miatt a Gestapo letartóztatta. Halálra ítélték, de a börtönből sikerült megszöknie. 1942 óta tagja volt az FKgP-nek, az 1945-ös választáson Kádár Jánost győzte le Angyalföldön. 1947-ben letartóztatták, és koholt vádak alapján csaknem négy év kényszermunkára ítélt. Szabadulása után gyári munkás volt, de ’56-ban az Országos Gazdasági Újjáépítési Tanács ügyvezető elnöke lett. A forradalom leverése után emigrált, előbb Strasbourgban, majd New Yorkban vette vállára a magyar ügyet. A Columbia Egyetemen közgazdász-doktorátust szerzett, később tanított is ott és a Butler Egyetemen. 1997 után a pesti Közgázon adott elő. Az 1998-as választásokon szerzett újra parlamenti mandátumot. 2011-ben megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend nagykeresztjét.