Nagyon jó élmény, hogy rám nem csak mint nunciusra, hanem mint lengyelre is tekintenek itt. Különösen érdekes volt az akkor, amikor a lengyel pápa lengyel követe voltam. És a két egyház közti kapcsolat is jó, sok lengyel pap, szerzetes és nővér van itt és innen is sokan vannak Lengyelországban.
Ön II. János Pál pápa 1991-es látogatásakor is hazánkban tartózkodott.
Krakkói érsek korában még ő küldött Rómába, hogy egyházjogot tanuljak plébánosi szolgálatom után. A hetvenes évek elején még volt olyan is, hogy együtt síeltünk. A kommunizmus összeomlása után újjá kellet szervezni a 45 éven át szünetelő diplomáciai kapcsolatokat, és talán azért küldtek engem is ide, mert lengyelként ismertem a rendszert, így segíteni tudtam az első nunciusnak, Angelo Acerbinek.
Korábban Ruandában is teljesített szolgálatot. Ott milyen nehézségekkel kellett szembenéznie?
Említettem, hogy Angelo Sodano szerint a nuncius a pápa szeme és füle. Amikor Ruandába küldtek, hozzátette: nekem ott a pápa szívének kell lennem. Amit ottani szolgálatomból kiemelnék az az, hogy építettünk egy falut háromszáz árva fiatalnak, benne iskolával és egy szív alakú templommal, hogy tényleg érezzék a pápa szeretete.