»Te hülye vagy, vagy csak kómában élsz egy kő alatt?« »Gratulálok, Lili, sikeresen növesztettél nagyobb f*szt, mint bármelyik, bántalmazott nőket fröcsögve hibáztató barom. Egyenesen a homlokod közepére.« »Remélem, ha én nem is hatottam rád sokat az elmúlt években, az élet és mások hatékonyabban segítenek kisebbre szabni az arcot, az érzékenységet pedig nagyobbra.« »A videót 1,5-szeres sebességre állítottam, mert bennem van empátia.« »Nem kell érintetté válnia, hogy érzékenyedjen, de ha én nem hatottam semmit 3 év alatt, akkor szkeptikus vagyok.« »Azóta segítettem, hogy megtámadták, és új iskola kellett neki. Ennyi ment át.« »Ha ennyi év alatt ennyit hatottam rá, a továbbiakban inkább termékenyebb talajt művelek.«
Ezek a te mondataid – ahogyan az egyet nem értésedet gondoltad átadni.
Azt az egyet nem értésedet, amely elvileg a bántalmazás-ellenességet kívánja reprezentálni. Nem gondolod, hogy az idézett mondataid nettó bántalmazások? Nem gondolod, hogy követőidnek irányt mutatva löksz élből ítélkezők elé azzal, hogy tényként jelented ki többek között azt, hogy »kórosan csökkent szellemi képességű, gyenge elméjű, idióta« vagyok (a hülye definíciója, egyébként) és hogy áldozathibáztatónak nevezel élből?
Szeretném felajánlani, hogy közönség előtt, akár élőben, az Ingában vitassuk meg a téma azon részeit,
amelyekben nem értünk egyet – együtt gondolkodva, és remélhetőleg nem személyeskedve, ahogyan tetted azt (remélem, hirtelen felindulásból). Már csak abból is kiindulva, hogy a célunk ugyanaz: egy egészséges társadalom – mind fizikailag, mind mentálisan.Ezzel is elérve az erőszak, agresszió és bántalmazás mentes társadalmat” – fogalmazott Pankotai Lili.