Én az ukránok helyében bocsánatot kértem volna a nemzetiségektől, és minden jogot, amely őket illeti, visszaadtam volna. Annál is inkább, mert nem lehet elvárni egy nemzeti közösségtől, hogy vérét ontsa a fronton, miközben folyamatosan ütik – mondja a nemzetpolitikáért felelős államtitkár. Interjúnk.
Ádám Rebeka Nóra interjúja a Mandiner hetilapban
Beárnyékolja a nemzeti összetartozás napját a tény, hogy a szomszédos országokban tartott népszámlálásokon kirajzolódott: drasztikusan fogy a magyarság.
Igen, a Kárpát-medence több országában megtartott népszámlálások eredménye alapján valóban azt látjuk, hogy a magyar népesség minden területen fogyott. Tudom, hogy ez bennünket nem vigasztal, de minden közép-európai nemzetiség a magyarokhoz hasonló arányú lélekszámvesztést mutat. Mindenképpen elemeznünk kell a számokat: meg kell vizsgálnunk, milyen tendenciák jellemzik a szórványt, a tömbmagyarságot, a városi lakosságot, a kistelepülésen élőket. A magyar nemzetpolitikának a jövőben
végül pedig pozitív irányba mozdítsa.
A legnagyobb megrázkódtatások a kárpátaljai magyarságot érték az utóbbi időben. Mi lesz Kárpátaljával?
Bár a hadi cselekmények közvetlenül nem érintik Ukrajna legnyugatibb megyéjét, minden olyan dolog, ami egy háborús országban jellemző – gazdasági válság, hadkötelezettség, elvándorlás –, kihatással van rá. Ráadásul azok az etnikai támadások, amelyek 2014–15-ben jellemzők voltak, nemhogy megszűntek volna, hanem fokozódtak a magyar közösség ellen. Számomra érthetetlen az ukrán politika kisebbségekhez való hozzáállása. A helyükben egy ilyen nehéz helyzetben mindenképpen átgondoltam volna az előző hét-nyolc évet, bocsánatot kértem volna a nemzetiségektől, és minden jogot, amely őket illeti, visszaadtam volna. Annál inkább is, mert nem lehet elvárni egy nemzeti közösségtől, hogy vérét ontsa a fronton, miközben folyamatosan ütik.
elsősorban hadköteles férfiak. Döntő részük úgy nyilatkozik, hogy szeretne visszatérni a szülőföldjére, ha lezárul a konfliktus.
Szlovákiának magyar miniszterelnöke van Ódor Lajos személyében. Ez egyfelől példa nélküli, másfelől viszont egy háborús, gazdasági és belpolitikai válságidőszak kellős közepén ül a kormányfői székben. Mit remél ettől a fordulattól?
Nem nevezném fordulatnak, hiszen Ódor Lajos csupán két-három hónapra kapta a megbízatást Zuzana Čaputová államfőtől. Szlovákia utóbbi másfél évét kormányválságok jellemzik, most egy szakértői kabinetet próbálnak felállítani, és nemsokára előre hozott választást tartanak. Nyilván csodát várni nem lehet, ennek ellenére mindenképp büszkék lehetünk arra, hogy Szlovákiában magyar miniszterelnök van.
Mindezek fényében mit üzenhet Trianon évfordulója az összmagyarságnak?
Azt, hogy minden kihívás ellenére itt vagyunk,
és jó esélyeink vannak arra, hogy leküzdjük a nehézségeket. Minden okunk megvan rá, hogy optimizmussal nézzünk a jövőbe, ki tudunk lábalni a bajokból. Most mindenekelőtt arra kell törekednünk, hogy a szomszédunkban béke legyen. Amikor nehézségekkel szembesülök, mindig a nagyszüleimre gondolok, akiket háromszor fosztottak meg mindenüktől. Bukovinai székelyként kétszer kellett mindenüket hátrahagyva menekülniük, harmadszor pedig a kommunisták vették el a földjeiket. Ők mégis kitartottak, s hittel nevelték a gyerekeiket, unokáikat. Szerintem minden családban találunk hasonló példákat, ilyen időkben erre kell gondolnunk.
Milyen mérföldköveket emelne ki az előző tizenhárom év nemzetpolitikai tevékenységéből?
Az első és legfontosabb az egyszerűsített honosítási eljárásról szóló törvény elfogadása volt 2010-ben, ez volt a nemzeti kormány és az új parlament első dolga. Helyre kellett tenni azt a megalázást, amit a Gyurcsány Ferenc vezette baloldal elkövetett a külhoni magyarok ellen. Talán arra vagyok a legbüszkébb az életemben, hogy én is megszavazhattam. Tudtuk, hogy többet jelent majd annál, mint hogy kettős állampolgárságot kapnak a külhoni magyarok; akkor gyakorlatilag
A baloldalon semmi nem változott, ma sem a nemzeti érdekekért dolgoznak. Ugyanaz a Gyurcsány vezeti őket ma is, aki gyűlöletkampányt folytatott a határon túliak ellen, magyart magyar ellen hangolt. A nemzeti kormányzással új alap jött létre, amelyet 2010 és 2014 között fektettünk le, s erre épültek aztán a szülőföldön való boldogulást segítő támogatásaink. Onnantól számtalan példát lehetne sorolni.
A Határtalanul program egészen korán igyekszik összekapcsolni az elszakított területek fiataljait. Mik az eddigi tapasztalatok?
Abszolút pozitív tapasztalataink vannak. Az a legjobb a programban, hogy a gyerekek személyesen tapasztalják meg, hogy Magyarország határait bármely irányba elhagyva magyar emberekkel, magyar közösségekkel találkozhatnak.
Hol tart most a kisebbségvédelmi csomag elfogadtatása az Európai Unióban?
Az unió vezetése kisebbségi kérdésekkel nem foglalkozik, annak ellenére sem, hogy Európa lakosságának több mint tíz százaléka valamelyik nemzeti kisebbséghez tartozik. Azért söprik le folyton a tervezetet az asztalról, mert attól tartanak, hogy emiatt megerősödne a szeparatizmus. Mindeközben Brüsszel tömegesen engedi be az európai kultúrától igen távol álló migránsok millióit, és előjogokat ad nekik. A gond az, hogy ha nem foglalkozunk a kérdéssel, akkor ezek a közösségek nem érzik magukénak azt az államot, ahol élnek. Nem igaz, hogy ez nem számít a mai korban, éppen ellenkezőleg:
foglalkozik a nemzeti történelmével, érdekli a kultúrája, identitása. Ezért nekik lehetővé kell tenni, hogy ezt mindenfajta megkülönböztetés nélkül megtehessék. A 2024-es magyar uniós soros elnökségen szeretnénk a nemzeti kisebbségek jogvédelmét is napirendre venni.
Mik lesznek a következő év legfontosabb kisebbségvédelmi kihívásai és teendői?
Az első nyilván a béke elősegítése a szomszédunkban, azután továbbra is az európai nemzetiségek sorsának kérdése lesz napirenden. Nonszensz például, hogy egy harminckét éves ország arra a népcsoportra, amely ezeregyszáz éves államisággal rendelkezik Európában, azt mondja: nem vagytok itt őshonosak, nem vagytok államalkotó tényezők. Európa népei együtt építették a kontinenst az eltelt évszázadokban, s ebbe a kisebbségek is beletartoznak. Közös érdem, hogy a kontinensről nemcsak földrajzi értelemben lehet beszélni Európaként, hanem kultúrájában is. Éppen ezért
Továbbra is ezért fogunk küzdeni.
Nyitókép: Földházi Árpád
Amikor a Partium fővárosa választhatott: megtört vörös brigantiként, vagy méltóságát megőrizve megy román rabságba. Dr. vitéz Jánossy Gyula és a nemzeti érzelmű polgárság, ha csak rövid időre is, de visszaadta a Körös menti település becsületét, és megmentette a várost a megszállók bosszújától.
„A vajdasági magyarok a választáson elmondták a véleményüket” – jelentette ki Pásztor Bálint.
Egy biztos, ahogyan a kő, és a magyarság, úgy a bocskai is megmarad.
E gondolat jegyében született meg Keresztury-Albert Zsolt zeneszerző különleges színpadi zeneműve. A Penta Essentia utazás a hamvasi öt géniusz földjén a veszteségek helyett a magyar lét teljességének kulcsát állítva a középpontba.
A legmagyarabb Habsburg személyéről, csodálatos örökségéről a Habsburg Történeti Intézet könyv és kisfilmek formájában is megemlékezik.
Titkos napló leplezi le, hogyan bántak 1919-ben a védtelenül maradt többségi nemzettel az ukrán soviniszták az első világháború után.
A sport világában nem fogadták egyöntetű lelkesedéssel a lehetséges kinevezést.
A volt helyettes államtitkár kifejtette, fizetésének hat havi összege jár neki juttatásként, amit elvár Magyar Pétertől, hogy kifizessen.
