A közvélekedés nagyjából az, hogy politikai értelemben a vidék a Fideszé, a főváros pedig a balliberális ellenzéké, ezért sokan azt hiszik, a kormánypártok le is mondtak arról, hogy Budapesten meghatározó szerepet töltsenek be a jövő évi önkormányzati választás után. A helyzet ennél sokkal bonyolultabb.
Almási B. Csaba írása a Mandiner hetilapban.
Már a tavalyi parlamenti választáson is az látszott, hogy a Fidesz – bár csupán egyetlen választókerületben, Rákosmentén győzött – egyáltalán nem szerepelt rosszul a fővárosban. A külső pesti területeken több helyen nagyon izgalmas küzdelem folyt. A főként a XVI. kerületet magában foglaló 13. egyéni választókerületben például – a később a szocialista országgyűlési frakcióhoz csatlakozó – Vajda Zoltán csak az utolsó pillanatban, a külföldről beérkezett voksokkal tudott fordítani Szatmáry Kristóf ellen. A XVIII. kerületben az MSZP társelnöke, Kunhalmi Ágnes alig több mint 1 százalékponttal verte Lévai István Zoltánt. Több helyen a kormánypárti politikus jobban megszorongatta az ellenfelét, mint négy évvel korábban, például a jórészt a XX. kerületben elterülő 16. oevk-ban Földesi Gyula a szocialista nagyágyú Hiller Istvánt.
Nem lehet megspórolni a terepmunkát, a kopogtatásokat, standolásokat”
Kapcsolódó cikkek a Választás 2024 aktában.
A leginkább csak egyetlen politikusra épített formációkra szinte senki nem volt kíváncsi június 9-én, de egyelőre egyikük sem adta fel.
Brutálisan megerősödött az Európai Parlamentben az ex-kisantant, emellett is vannak hatalmas vesztesek és óriási nyertesek is. Kiszámoltuk, mutatjuk!
A bizottsági helyek kiosztásánál is kiderült: semmibe veszik a konzervatív szavazókat. Megint. Kiszámoltuk, megmutatjuk – vajon hány jobboldali szavazó kell ahhoz, hogy ugyanannyit „érjen” a szava, mint egy balos voksolónak?