Igazából tudtam, hogy váltanom kellene országot
Ehelyett ott rohadtam szinte minden magyar tévécsatornánál.
Nem vagyunk egyedül – a CPAC Hungary 2022 után idén is bizonyította, hogy a magyar jobboldalnak a világban mindenhol vannak szövetségesei. Az elmúlt tizenhárom év politikai teljesítménye egyértelművé teszi, hogy a magyar kormány nemhogy elszigetelt lenne a nemzetközi térben, hanem követendő példát jelent.
A családpolitikai intézkedéseket szokták első helyen említeni. „Három gyerek, három szoba, négy kerék” – ez volt az 1998-ban alakult Orbán-kormány politikai agendája. Ez az alapvetés mit sem változott az évek alatt, nincs nagy titok: egy normális társadalom működését a családok alapozzák meg. Az olyan családok, amelyekben a szülőknek van munkahelyük, ahol az állam aktívan támogatja a lakáshoz jutásukat, sőt a gyermekvállalást és még az autóvásárlást is meg tudja könnyíteni. Sajnos 2002-ben nyolc évre megakadt ez az építkezés, a baloldal akkor is mindent lerombolt, amit a jobboldal felépített. Szétverte az állami lakáshitelezést, a 2008-ban kirobbanó pénzügyi válságra adott válaszként pedig a Bajnai-kormány rögtön a sokkterápiához nyúlt. Ahogy 1995-ben a Bokros-csomaggal, tizennégy évvel később is a családokon álltak bosszút a posztkommunisták. Ez náluk, úgy tűnik, tradíció. Nemhogy segítették volna a családalapítást, mindent megtettek azért, hogy tönkretegyék a fiatalokat. Biztosak lehetünk benne, hogy ha tavaly ők jutottak volna hatalomra, ugyanezt a politikát folytatták volna.