Petőfi neve – ha lehet ilyet mondani – jelentéssűrítő név. Benne van mindaz, ami nekünk, magyaroknak fontos. Az ő neve fogalom lett, amely megtestesíti a magyar szabadságeszményt. Ő a hős, aki feláldozza az életét a magyar szabadságért. Ő a vátesz, aki megjósolja saját halálát. Ő a forradalmár, aki kirobbantja a március 15-ét. És természetesen ő a költő, aki a nép nyelvén megszólít minden magyart a legkisebbektől a legnagyobbakig.
A birodalmak árnyékában a magyar történelmet át- meg átszövi a szüntelen küzdelem az önálló döntés lehetőségéért, a szuverenitásért, a szabadságért. Nem volt ez másként 1848–49-ben sem. Az egyik oldalon a birodalmi érdekek, a másikon a magyar nép. A magyarok nem akartak mást, csak azt, ami jár nekik, ami az övék: a szabadságukat.
Ahogy Petőfi is megfogalmazta: „Hol a szabadság, ott van a haza”.
Nekünk, magyaroknak különös jelentőséggel bír a szabadság. Talán azért is, mert sohasem adták ingyen, folyamatosan küzdenünk kell érte. Ezért Petőfi nemcsak a múltunk, hanem a jelenünk is. Bár időben távolodunk tőle, lélekben ugyanolyan közel vagyunk hozzá.