Nekünk Petőfi

A Mandiner-elődlap Utolsó Figyelmeztetés (UFi) szerzőinek rovata

Kétszáz éve született Petőfi Sándor. Jó néhány nemzedék felnőtt már azóta, de kultusza töretlen a magyar emberek körében, két évszázad elteltével is. Ki volt ő? Költő, forradalmár, vátesz, hős? És mit jelent a ma emberének az ő személyisége? Mi az a tett, ami őt az egyik legnépszerűbb magyar történelmi személyiséggé emelte?

Néhány évvel ezelőtt egy cseh nyelvész készített egy össz­európai felmérést, hogy a kontinens országaiban melyek a leggyakoribb utcanevek. Huszonegy országot vizsgált meg a tudós az Egyesült Királyságtól Oroszországig. És bár vannak helyi sajátosságok, alapvetően elmondható, hogy az európai utcaelnevezési gyakorlat a legfontosabb közösségi intézményekhez igazodik. A lista alapján a legnépszerűbb elnevezés Európában az Iskola és a Templom utca/tér. (Csak zárójelben jegyezzük meg, hogy a történelem nem hazudik. Tudás és hit, e két fogalom a legfontosabb az európai keresztény kultúrkörben még akkor is, ha a hitet Európa mai vezetői száműzni akarják.)

Ez a két intézmény nyilvánvalóan a magyarok életében is fontos szerepet játszott és játszik, gondoljunk csak Reményik Sándor Templom és iskola című versére. Mindazonáltal a cseh nyelvész által készített összegzésben a magyarországi eredmények teljesen eltérnek az európaiaktól.

Ez a személy pedig nem más, mint Petőfi Sándor. Majdnem 2800 Petőfiről elnevezett közterület van Magyarországon. Azaz szinte minden településen van Petőfi utca vagy tér. (Érdekes jelenség, hogy a vizsgált országokban rajtunk kívül csak Olaszországban tudott személynév bekerülni a három leggyakoribb utcanévbe.)

De mégis mi lehet az, amiért a magyarok ennyire lelkükből valónak érzik Petőfit? Hiszen ő sem volt tökéletes. Az élete jókora vargabetűket írt le. Volt vándorszínész és katona. Kirobbantott egy forradalmat, de ’48 nyarán elbukott a követ­választáson. Támadta a Batthyány-kormány intézkedéseit, de fegyvert fogott a haza védelmében. Összeveszett katonai parancsnokaival, de rajongásig tisztelte Bem tábornokot.

Nem adatott neki hosszú élet. Mindössze 26 évet élt, és mintegy 1000 művet hagyott hátra. Példátlan életmű, de a titok nem a darabszámban, hanem a szavak között keresendő.

Petőfi neve – ha lehet ilyet mondani – jelentéssűrítő név. Benne van mindaz, ami nekünk, magyaroknak fontos. Az ő neve fogalom lett, amely megtestesíti a magyar szabadságeszményt. Ő a hős, aki feláldozza az életét a magyar szabadságért. Ő a vátesz, aki megjósolja saját halálát. Ő a forradalmár, aki kirobbantja a már­cius 15-ét. És természetesen ő a költő, aki a nép nyelvén megszólít minden magyart a legkisebbektől a legnagyobbakig.

A birodalmak árnyékában a magyar történelmet át- meg átszövi a szüntelen küzdelem az önálló döntés lehetőségéért, a szuverenitásért, a szabadságért. Nem volt ez másként 1848–49-ben sem. Az egyik oldalon a birodalmi érdekek, a másikon a magyar nép. A magyarok nem akartak mást, csak azt, ami jár nekik, ami az övék: a szabadságukat.

Nekünk, magyaroknak különös jelentőséggel bír a szabadság. Talán azért is, mert sohasem adták ingyen, folyamatosan küzdenünk kell érte. Ezért Petőfi nemcsak a múltunk, hanem a jelenünk is. Bár időben távolodunk tőle, lélekben ugyanolyan közel vagyunk hozzá.

Nyitókép: Shutterstock