Könyv született a balos gendermítoszok ellen

Debra Soh egy malajziai kínai származású kanadai neurológus-szexológus, aki azért hagyta ott a tudósi munkát, mert azt tapasztalta, hogy egyre erősebb a baloldali politikai befolyás, és a tudósok nem mondhatják azt, amit gondolnak. Lényegében szakújságírónak állt, s ma sokkal ismertebb, mint ha főállású tudós maradt volna. Ettől persze még tudós és szakértő szexológus. Meggyőződése, hogy a genderideológia tudományellenes elképzelései ma erős befolyással vannak az egész akadémiai szférára, a tudományos, az orvosi és egyéb szakmai szervezetekre, az oktatásra, a médiára, a nagyvállalatokra, sőt a jogra is. Nemcsak sürgeti az ideológiai divat elmúltát, aktívan tesz is érte.

A gender vége – ez a címe az eredeti nyelven 2020-ban megjelent, magyarul tavaly a Századvég által kiadott könyvnek. Debra Soh politikailag nem sorolható a konzervatív oldalra. Legalábbis a kötetből az érződik ki, hogy valamiféle régimódi liberális elveket vall. Végig hangsúlyozza, hogy a beleegyezéses szexuális szabadság feltétlen híve. De ettől még a tudomány az tudomány. Alcíme szerint a könyv a nemekkel és nemi identitással kapcsolatos, nyugaton mostanában divatos progresszív mítoszokat van hivatva ledönteni.

Látható, hogy ebben a kontextusban a gender, vagyis a genderideológia már nem azt a feminista meggyőződést jelenti, hogy a biológiai nemünk, férfi vagy női mivoltunk (sex) nincs hatással a nemi szerepekre, illetve a „társadalmi nemre” (gender). Itt a gender a transzneműség új keletű divatja okozta „nemi identitást” jelenti. A kettő persze indirekt kapcsolatban van egymással – teszi hozzá a recenzens –, mivel a test és a nemi szerepek feminista szétválasztása nyitotta meg az elméleti lehetőségét annak, hogy bárki is azt állíthassa, „rossz testbe született” – még ha a transzneműség a feminista elképzelések feje tetejére állítása is, valahogy úgy, ahogy Marx megfordította Hegelt.

A bevezetőben

majd kilenc mítoszt rombol le három lépésben.

Az első részben olyan alapvetésekkel száll szembe, mint hogy a biológiai nem valamiféle spektrum volna, nem pedig bináris természetű dolog; hogy a gender társadalmi konstrukció; illetve hogy kettőnél több nem létezik.

A kötet második részében „a határvidékhez” érkezünk három újabb mítosz megdöntésével, ezek: a nemi irányultság és a nemi identitás nincs kapcsolatban; a nemiidentitás- zavarban szenvedő gyermekeknek nemet kell váltaniuk; nincs különbség a nőnek született nők és a „transznők” között.

A könyv utolsó része a jövőt érinti. Ebben a szerző azt cáfolja, hogy a nőknek a randizásban és a szexben ugyanúgy kellene viselkedniük, mint a férfiaknak; hogy működik a nemileg „semleges” szülői nevelés; valamint hogy a szexológia jól megfér a „társadalmi igazságosságért” való küzdelemmel. A kötet az egyetemi szólásszabadság elsiratásával zárul.

De már itthon is vannak olyan körök – s nem csak az lmbtq-mozgalomra gondolok, hanem például a társadalomtudományos intézetekre, főleg a szociológusok és pszichológusok köreire –, ahol Debra Soht nemes egyszerűséggel érdemi megfontolás nélkül transzfóbnak titulálnák, és nem foglalkoznának az érveivel.

A kanadai neurológus-szexológus kötete fontos munka, jó, hogy megjelent magyarul. A témában járatlan olvasónak hasznos áttekintést nyújt, és felvértezi a progresszió kifacsart és elbizonytalanító érveivel szemben.

Debra Soh: A gender vége. Századvég, 2022

Nyitókép: Fanatic Studio / Gary Waters / SCIEN / FST / AFP. Illusztráció.