Veszprémre figyel Európa – a királynék városa a kultúra reflektorfényében

Vágvölgyi Gergely írása a Mandiner hetilapban

Ha meg kellene nevezni három olyan dolgot, ami valóban nagy siker az Európai Unió innovációi közül, és egy hétköznapi ember számára is értékelhető, a felsorolásban minden bizonnyal a könnyű határátkelés, az Erasmus program és az Európa kulturális fővárosa (EKF) projekt szerepelne (bár ironikusan mondhatnánk, hogy életünk végéig hálásak leszünk az uborka ideális görbületének meghatározásáért is). Nem véletlen, hogy ezekre maga az unió is rendkívül büszke: az EKF programot egyenesen a legsikeresebb kulturális kezdeményezésként tartja számon.

A rangos címet nemcsak az Európai Unió, hanem az egész Európai Gazdasági Térség tagállamainak városai birtokolhatják, továbbá azon országok települései is, amelyek úton vannak a csatlakozás felé – akkor is, ha az az út még hosszúnak ígérkezik. A kandidáló városok közül szakértői csoport választja ki a győztest olyan program alapján, amely erős európai dimenzióval bír, képes arra, hogy bevonja a település lakóit, és hozzájárul a város hosszú távú fejlődéséhez. Magyarországon tizenkét évvel ezelőtt volt részünk először megízlelni, mit jelent a cím: 2010-ben Pécs volt Európa egyik kulturális fővárosa.

Újfajta gazdasági modell a térségben

A veszprémi rendezésről 2018-ban született döntés, és kezdettől gyorsan pörögtek az események: az előkészítésért és a megvalósításért felelős cég széles körű auditban mérte fel a település kulturális intézményeit, az eredményekre építve pedig kidolgozott egy átfogó kapacitásfejlesztési programot. A veszprémi pályázat különlegessége, hogy nem csupán a királynék városa kerül középpontba, hanem a teljes térség: a bakony–balatoni régióval összefogva még színesebb és változatosabb kínálattal csábítják a turistákat. Ez az év ugyanis – ahogy a projektért felelős Navracsics Tibor fogalmazott – nem csupán kulturális programsorozat, hanem „régióalkotási és közösségépítési folyamat” is. A program távlati célja, hogy a veszprém–balatoni régióban egy fenntartható gazdasági modell jöjjön létre, amelynek lényege nem a nagyipar, hanem a kézművesipar, a gasztronómia és a Pannon Egyetemre építve az informatikai szektor. A felújításokra egyaránt jellemző a fenntarthatóság és a hosszú távon is gazdaságos üzemeltethetőség. A cél minden esetben az, hogy a létrehozott értékek önfenntartók legyenek, és a későbbiekben ne rójanak aránytalanul nagy terhet az önkormányzatokra – ami különösen a kistelepülések esetében kritikus szempont. Mindezzel párhuzamosan

Ahhoz persze, hogy a rangos cím viselésekor nemzetközi szinten is magasan jegyzett évad valósulhasson meg – és hogy a rendezés minden téren befektetés legyen a jövőbe –, jelentős beruházások valósulnak meg a városban és környékén. A vonatkozó fejlesztéspolitika filozófiá­ja az, hogy a kövek nem önmagukért valók, így az építkezések során is a közösség a hívószó. Alapvetően azokat a már meglévő, használaton kívüli, esetleg alulhasznosított épületeket fejlesztik, amelyek később is a közösségi és kulturális programok otthonai lesznek. Az épített örökség és a területek újragondolásának és felújításának közös nevezője, hogy közülük minél több megnyílhasson a nagyközönség előtt, és az EKF-évad után is gazdagítsa Veszprém életét. Sőt, igyekeznek több, a város mindennapjaiban jelentkező problémát a most kínálkozó lehetőségek segítségével orvosolni.

Több település is megújul

Aki próbált már például forró nyári munkanapon, a turisztikai főszezon és a délutáni csúcsforgalom kombinációjában autóval előrejutni Veszprém belvárosában, pontosan tudja, mekkora áldás az új elkerülő út helyieknek és vendégeknek egyaránt. Bár a projekthez nem kötődik szorosan, szimbolikus, hogy megújul a Szent István völgyhíd, a város ikonikus létesítménye is.