Hogyan lehet ebben a háborúban csak az egyik felet hibáztatni mindenért? – Szűcs Nelli a Mandinernek

2022. december 25. 05:49

Nagy kincs, hogy együtt tudunk lenni egy ilyen esztendő után – mondja Szűcs Nelli. Ünnepi beszélgetés a Nemzeti Színház színművészével lezárt határokról, a már sokadszor túlélőmódra kapcsoló kárpátaljai magyarságról és a mindig mindenek felett álló reményről.

2022. december 25. 05:49
null

Farkas Anita interjúja a Mandiner hetilapban.

Alaposan felfordult a világ az utóbbi néhány évben, előbb a koronavírus-járvány, majd a háború miatt. A sok rosszban megtalálni még a jót?
A jó kereséséről soha nem szabad lemondani. Ez nem a körülményektől függ, hanem attól, van-e elég bátorságunk, hitünk rábízni magunkat a Jó­istenre. Mindannyian az ő kezében vagyunk, minden úgy történik velünk, ahogy ő akarja, vagy ahogyan az angyalok sodornak minket. Valamikor a jó felé sodornak, máskor nem, de a pofonoktól sem kell tartani, mert utólag mindig kiderül, hogy éppen jó időben és helyen kaptuk őket; a világon mindennek oka és célja van. Az állandó félelem és a jövőtől való szorongás viszont megbetegíti a testet és a lelket, miközben elfelejtjük a legfontosabbat: élni.

Szeretni kell az életet minden nyűgével, bajával együtt”

A színész olyan, mint egy sportoló, folyton tréningben kell lennie. A járvány miatti kényszerleállást hogyan viselte?
Rossz érzés volt, amikor egyik napról a másikra vége lett a színháznak, de ebben a helyzetben is igyekeztem megtalálni a mindennapi kapaszkodókat. Gyártottuk a kis videókat a Nemzetinek, például mesét olvastunk fel, verset mondtunk, ezzel valamennyire edzésben tartottuk magunkat. És akadt egy nagy ajándéka is ennek az időszaknak: végre volt időm rendesen olvasni. Ez a mi szakmánkban létfontosságú, hiszen nemcsak emberi sorsokból, de könyvekből is táplálkozunk. Néhány régebb óta halogatott egészségi problémámmal szintén volt időm foglalkozni. Amikor a gerincoperációm előtt ott feküdtem az asztalon, az altatóorvos hölgy megsimogatta az arcom, és azt mondta, imád engem a színpadon. Biztos vagyok benne, hogy őt is a Jóisten küldte mellém mint angyalt, aki a kórház és a színház között lebeg.

Fotó: Eöri Szabó Zsolt, Nemzeti Színház
Fotó: Eöri Szabó Zsolt, Nemzeti Színház
Ez a tartalom csak előfizetők részére elérhető.
Már előfizetőnk?

Összesen 0 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!