Útkeresés és versengés – ez történt a baloldalon a választás óta

Pálfy Dániel Ábel írása a Mandiner hetilapban.

A politika törvényszerűsége, hogy egy voksolás után – főként a vesztes oldalon – átalakulnak az erőviszonyok. Párton belül és a pártok között is. Különösen akkor, ha a vesztes fél akkora pofonba szalad bele, mint a magyar ellenzék az április 3-ai országgyűlési választáson. Fél év telt el azóta, nézzük, hogyan alakult a baloldali pártok helyzete ez idő alatt, és mi várható a jövőben.

Megérkezett az árnyékkormány

A közvélemény-kutatások szerint a legerősebb ellenzéki formáció a Demokratikus Koalíció, az utóbbi hónapokban a biztos szavazók közt 11–17 százalék volt a támogatottsága. A párt hónapok óta marketingkampányt folytatott olyan erős jelszavakkal, mint a „törvénytelen kormány” vagy épp az árnyékkabinet megalakítását beharangozó „készülünk”. Az elmúlt hónapok leglátványosabb ellenzéki akciója, a Magyarországon kuriózumnak számító árnyékkormány elsődleges célja egyértelműen az, hogy az ellenzék vezető erejévé váljon a DK. E cél felé, egyelőre úgy tűnik, jó úton halad, de ez a többi formáció gyengeségének is a következménye. A párt országos hálózata egyelőre nem túl erős, a sikerhez e téren is fejlődniük kell. Erre talán az MSZP-s alapszervezeti tagok tömeges átcsábításával lehet esélyük, a szocialistáktól eddig is szipkáztak el ismert politikusokat.

A párt számára a vezér személye továbbra is egyszerre teher és előny. Gyurcsány Ferenc elutasítottsága rendkívül nagy, ám még ellenfelei is elismerik, hogy erős vezető, jó stratéga és rutinos politikus. Csakúgy, mint a DK ismertebb arcainak legtöbbje, ám ez azt is jelenti, hogy az átlagéletkoruk viszonylag magas, és nem igazán látszik az utánpótlás. A párt ifjúsági mozgalmáról azt sem tudni, létezik-e, és Gyurcsányék fiatalítási kísérletei sem voltak igazán sikeresek. A DK leginkább a protestszavazók és az MSZP kiábrándult választóinak megszerzésére építhet, hiszen nem valószínű, hogy a Momentum főleg fiatalokból álló közönsége vevő lesz rá. Jelenleg erős frakcióval, állami támogatással rendelkezik, van saját sajtója, és újabban mintha nyitna a jobboldali médiumok felé is. Kérdés, hogy hol lehet az üvegplafon.

A legnagyobb veszteséget talán a Jobbik szenvedte el, hiszen bár tízfős frakciója lett, népszerűsége óriásit esett a választás után. Jelenleg a parlamenti küszöb környékén lehetnek, 3 és 5 százalék között mérik őket. Ennek oka egyrészt az, hogy a Gyurcsánnyal való összefogás miatt odalett a párt hitelessége, másrészt pedig az utóbbi évek belháborúi, a pártszakadások azt a látszatot keltik, hogy nemhogy az országot, még saját magukat sem képesek kormányozni. Ez a folyamat Jakab Péter pártelnök megpuccsolásában és dicstelen távozásában csúcsosodott ki, aminek következtében a pártnak szinte nem maradt ismert politikusa. A pártelnök Gyöngyösi Márton az utóbbi években a háttérbe húzódott, és ismertsége egyébként is leginkább olyan negatív dolgokhoz kötődik, mint a zsidó származású képviselők listázásáról tett elszólása.

A Jobbik még mindig jelentős összegből gazdálkodhat, de a háttérszervezetben így is erősen meg kellett húzni a nadrágszíjat. A korábbi médiaportfólió összezsugorodott, nyilvánosságuk nem sok maradt. Ráadásul a párt ideoló­giai iránya sem egyértelmű, a Gyöngyösi által hangoztatott konzervatív fordulat hitelessége az utóbbi években képviselt politika fényében minimum kérdéses. Amennyiben nem sikerül stabilizálni a szervezetet és az egységesség látszatát kelteni, mikropárttá válhat a Jobbik, sőt akár meg is szűnhet a következő években.

Ellentétek a Momentumban, mélyponton az MSZP

Úgy tűnt, a Momentum parlamenti újoncként megszerzett tíz mandátumával nagyot nyert a választáson. Költségvetési forrásokhoz és nyilvánossághoz jutott, de egyelőre nem úgy tűnik, hogy tudna élni a lehetőségeivel. Népszerűsége a biztos szavazók közt 6-7 százalék. A párt belső feszültséggel küzd, ezt mutatja az is, hogy a korábbi elnököt, Fekete-Győr Andrást leváltották a frakció­vezetői posztról, és a háttérbe szorult. A formáció szempontjából nem szerencsés, hogy legnépszerűbb politikusa, Donáth Anna gyermekáldás miatt épp nem tud jelen lenni a párt életében, bár jelezte, számítani lehet a visszatérésére.

Lehetséges, hogy az új elnök, Gelen­csér Ferenc valójában csak a helyet foglalja neki, bár tény, hogy más politikai irányt képviselnek. Ez egyébként a tagságra is jellemző. A következő évek kérdése lesz a Momentum számára, hogy a nyilvánosan képviselt irányultságban mi lesz a meghatározó. A párt számára nem előny az sem, hogy nincs médiája, és az országos hálózata is gyenge. Ifjúsági szervezete, a TizenX szinte megszűnt. Ahhoz, hogy a Momentum legalább középpárttá váljon, a következő években fel kell nőnie, lezárni a belső ellentéteket és egyértelmű programot tenni a választók elé, mert a kormány kritizálása, az O1G-hez hasonló jelszavak ehhez nem lesznek elegendők.

Az MSZP szintén tíz mandátummal rendelkezik, ám sokkal rosszabb helyzetben van, mint a Momentum. Népszerűsége a választás után a parlamenti küszöb alá esett, jelenleg történelmi mélypontot jelentő 1–5 százalékra mérik. A politikusai közül talán csak Ujhelyi István vállalt felelősséget a vereségért, ám ő azóta viharos körülmények közt távozott. A társelnökök közül Tóth Bertalan közölte, hogy nem indul a tisztújításon, de frakcióvezető maradt; elindul viszont Komjáthi Imre, aki eddig főleg a munkások képviselőjeként igyekezett feltüntetni magát. A női ágon Kunhalmi Ágnes címvédésre készül, és ellenfél híján biztosan újra is fogják választani. A szocialisták a Jobbikhoz hason­lóan politikushiánnyal küzdenek: Mesterházy Attilát, Szanyi Tibort és Ujhelyi Istvánt kiszorították, a többi országosan ismert arc Kunhalmi Ágnes, Hiller István, Horváth Csaba és Molnár Zsolt kivételével a DK-hoz igazolt, és Bangóné Borbély Ildikó diplomabotránya, valamint Tóth Csaba ügyei is sokat ártottak a pártnak. Az MSZP-nek egyedül a még mindig több mint száz alapszervezetből álló hálózata jelenthet előnyt, de ha valami csoda nem történik, a megszűnés szélére kerülhet, vagy beolvadhat Gyurcsány Ferenc pártjába.

A két kis párt, a Párbeszéd és az LMP frakciójának mérete nem tükrözi valódi támogatottságukat, hisz mindketten 1 százalék körül állnak. Korábban felvetődött a két formáció újraegyesítése, de úgy tűnik, most nincs napirenden a kérdés. Pedig nem látszik, milyen más esélyük marad a túlélésre, hiszen országos szervezete egyiküknek sincs. A Párbeszédnek legalább akad néhány ismert politikusa, élen Karácsony Gergely főpolgármesterrel, így nyilvánossága is maradt, az LMP viszont mindössze Ungár Pétert tudja felmutatni – akinek viszont anyagi hátterét tekintve nem létkérdés, hogy politizáljon. A Párbeszéd jelezte, önállóan indulna az EP-választáson, ami jelenlegi helyzetében nagy kockázatot jelent.

Élet a parlamenten kívül

A mandátumot nem szerző formációk legerősebbike, a Magyar Kétfarkú Kutya Párt életében nem történt érdemi változás a választás után. Az eredmény ugyan a szavazatarány növekedése ellenére is csalódást keltett, a párt nem omlott össze, sőt érdemben nem veszített támogatottságából, a közvélemény-kutatók 2–5 százalékra mérik a biztos választók körében, ami biztató alapot jelenthet. A párt folytatja addigi munkáját, „passzivistái” helyi akciókat szerveznek, szerepük volt az utóbbi hónapok tüntetéseinek szervezésében, a társelnökök pedig két budapesti önkormányzatban dolgoznak tovább.

A választók legnagyobb része valószínűleg nem hibáztatja a pártot azért, mert nem vált az ellenzéki összefogás részévé, elvégre a Fidesz és a baloldal eredménye közt akkora a különbség, hogy az MKKP voksai érdemben nem módosítottak volna az arányokon. Azzal, hogy a párt önállóan nem jutott be az Országgyűlésbe, nagy összegű költségvetési támogatástól esett el, ám a hitelessége megmaradt, ami pénzben nem, szavazatokban viszont hosszú távon biztosan mérhető. A 2019-es önkormányzati választáson a politika nagyszínpadára lépő formáció számára nagy esélyt jelent az ellenzék mostani veresége, mert az összefogás pártjaiban csalódott szavazók közül sokan átpártolhatnak hozzá, ám ehhez a hitelességen túl konkrét ajánlatot is le kellene tenni a választók elé.

A választáson 1 százaléknyi, közel 60 ezer listás szavazatot gyűjtő Megoldás Mozgalom április óta szinte eltűnt a nyilvánosságból. Nem egyértelmű, hogy Gattyán György pártja csak egyszeri fellángolás, hobbiprojekt volt, vagy a milliárdos hosszabb távon is tervezi a politizálást. A szervezet támogatottsága jelenleg nem ismeretes, ugyanis nem szerepel a közvélemény-kutatók méréseiben. Ugyanez a helyzet Szanyi Tibor pártjával, az Igen Szolidaritás Magyarországért Mozgalommal, amelyet a választás előtt még 1 százalék körül mértek, azóta viszont eltűnt, nemcsak a felmérésekből, hanem a nyilvánosságból is. A Jobbik bukott elnöke, Jakab Péter jelezte ugyan, hogy pártalapításra készül, az utóbbi időszakban nem igazán hallat magáról, így nem tudni, megvalósulnak-e a hangzatos tervek.

A váratlan előválasztási győzelmével az ellenzéki összefogás miniszterelnök-jelöltjévé váló, országos ismertséget szerző Márki-Zay Péter a választás után egyértelművé tette, politikai ambíciói nem tűntek el, sőt azzal, hogy bejelentette pártalapítási terveit, azt is jelezte, hogy ezeket az ambíciókat nem elégíti ki a hódmezővásárhelyi polgármesteri tisztség. Egyelőre azonban nem tudni, mikor lesz a mozgalomból párt. Jelenleg a felmérésekben sem szerepelnek, így nem tudni, mekkora támogatottságra számíthatnak.

A volt miniszterelnök-jelölt közösségének nagy hátránya, hogy nincs országos hálózata és médiája. A pártszervezéshez pénzre lesz szüksége, parlamenti jelenlét és költségvetési támogatás híján kérdéses, hogy ezt milyen forrásból teremtheti elő. A mikroadományokon kívül szóba jöhetnek még külföldi donorok, de nem tudni, hogy a korábbi támogatók csak Márki­-Zay váratlan előválasztási győzelme és az összefogásban való részvétele miatt pénzelték a mozgalmat, vagy továbbra is látnak benne fantáziát. Ráadásul a külföldi kampánypénzek ügyében indult nyomozás Damoklész kardjaként lebeg a fejük felett – és nem feltétlenül büntetőjogi felelősségre vonással fenyeget, hanem a mozgalom hitelességét kérdőjelezheti meg.

Márki-Zayék fő kampányszlogenje a korrupcióellenesség, és még ha sikerül is megőrizniük támogatottságukat, a növeléséhez egyértelműen kevés lesz. Az elvek képviseletéhez nyilvánosság is kell, ahhoz pedig a volt kormányfőjelölt Facebook-oldalánál komolyabb médiára vagy legalább több médiamegjelenésre van szükség. Ebből a szempontból talán hibás döntés volt, hogy Márki-Zay Péter nem vette fel parlamenti mandátumát. Ez a közösség szintén politikushiánnyal küzd, egyetlen ismert arca a hódmezővásárhelyi polgármester, ő viszont a kampányban elkövetett hibái és az egyéniben elszenvedett veresége miatt némileg lejáratódott.

Ennek ellenére pártként ügyes építkezéssel benyomulhatnak az ellenzék drasztikusan visszaesett támogatottsága miatt keletkező űrbe, és elcsábíthatják a többi pártból kiábrándult szavazókat. Kérdés, hogy milyen politikai irányt vesznek – ismeretes, hogy a szűkebb-tágabb közösségben baloldalhoz köthető személyek is vannak, mint az elnökségi tag Magyar György ügyvéd, illetve ott van Hadházy Ákos is. Összegezve tehát, Márki-Zay Péter formációjának sok mindenre szüksége lesz, ha hosszabb távon középpárttá akarja kinőni magát. 

Nyitóképen: Egy erő van talpon a vidéken – Gyurcsány Ferenc pártja domináns szerepre törekszik az ellenzéki oldalon. Fotó: MTI / Illyés Tibor