Napjainkban a közbeszédet az energiaválság és a szomszédban dúló háború tematizálja. Térdig járva az őszben, a gazdasági és politikai krízis hullámai közt el is feledkezünk a mögöttünk hagyott forró és szikkadt hónapokról. Arról a rendellenes időjárásról, ami a globális klímaváltozás következtében az utóbbi években egyre inkább a mindennapjainkhoz tartozik. A környezeti kihívások viszont az évszak fordulásával nem halványultak el, továbbra is a közvetlen jövőnket meghatározó problémakör részei.
Egyértelműnek tűnhet, hogy közvetlen és tágabb környezetünkért felelősséget érezve a környezetvédelem ügye mindannyiunk ügye. Azonban nem volt ez mindig így. A zöldgondolat egy tragikus félreértés eredményeképp évtizedekre a baloldal narratívájává vált, és ennek összetett következményeit hosszú időn keresztül megszenvedtük. Egyrészt elhitették velünk, nemzeti közösségben gondolkodó, hagyományokra építkező emberekkel, hogy a természetvédelem ügyében a baloldalnak lehet csupán szava. Hibásak vagyunk, hogy éveken, sőt évtizedeken keresztül hagytuk, a környezet megóvásának, a fenntartható fejlődésnek a gondolatvilágát magát progresszívnek mutató erők ejtsék foglyul.