Kitörni az elszigeteltségből

Veszprémy László Bernát írása a Mandiner hetilapban.

A szövetséges hatalmak még a párizsi békekonferencián kezdeményezték a Népszövetség létrehozását, amely aztán 1919. június 28-án jött létre, negyvennégy alapító állam aláírásával, ám mindössze négy állandó taggal: az Egyesült Királysággal, Franciaországgal, Olaszországgal és Japánnal. Német­ország csak 1926 őszén lett a tanács tagja, majd Adolf Hitler vezetése alatt 1933 őszén kilépett. A szervezet székháza Genfben, a Wilson-palotában volt, ami ma az ENSZ Emberi Jogi Főbiztosságának székháza.

Természetesen hazánk is kereste az utat a nemzetközi elfogadottsághoz, és igyekezett bekerülni a Népszövetségbe. Ezt azonban sokáig akadályozta Nyugat-Magyarország tisztázatlan helyzete, illetve a nyugvópontra nem jutó királykérdés. Előbbit tekintve, mint emlékezetes: éppen százegy évvel ezelőtt, 1921 augusztusában a trianoni békediktátumban Ausztriának ítélt Nyugat-Magyarországon megakadályozták az osztrák csendőrség bevonulását a magyar kormány által titokban támogatott felkelők Héjjas Iván, Francia Kiss Mihály és Ostenburg-Moravek Gyula vezetésével. Mint talán az iskolai történelemkönyvekből is sokan tudják, az úgynevezett velencei konferenciát követően, 1921. december 14. és 16. között népszavazást tartottak Sopronban és több környező településen, s bár néhány falu Ausztria mellett szavazott, összességében a magyarpárti szavazatok győztek, ennek köszönhetően maradt a térség Magyarország része.