Halottról vagy jót vagy semmit – a Jobbik egykori politikusa a Mandinernek
Migrációs politika, gender, Brüsszel, háború, Isten-Haza-Család. Zászlóégetés. Számos dologról kérdeztük Lenhardt Balázst, akinek Magyar Péterről is megvan a véleménye.
Száz éve, 1922. augusztus 22-én kérte felvételét Magyarország a Népszövetségbe, mely bizonyos értelemben az ENSZ elődje volt. Az odáig vezető út viszont egyáltalán nem volt egyszerű a Trianon utáni időszak hányattatásai közepette.
Veszprémy László Bernát írása a Mandiner hetilapban.
A szövetséges hatalmak még a párizsi békekonferencián kezdeményezték a Népszövetség létrehozását, amely aztán 1919. június 28-án jött létre, negyvennégy alapító állam aláírásával, ám mindössze négy állandó taggal: az Egyesült Királysággal, Franciaországgal, Olaszországgal és Japánnal. Németország csak 1926 őszén lett a tanács tagja, majd Adolf Hitler vezetése alatt 1933 őszén kilépett. A szervezet székháza Genfben, a Wilson-palotában volt, ami ma az ENSZ Emberi Jogi Főbiztosságának székháza.
Természetesen hazánk is kereste az utat a nemzetközi elfogadottsághoz, és igyekezett bekerülni a Népszövetségbe. Ezt azonban sokáig akadályozta Nyugat-Magyarország tisztázatlan helyzete, illetve a nyugvópontra nem jutó királykérdés. Előbbit tekintve, mint emlékezetes: éppen százegy évvel ezelőtt, 1921 augusztusában a trianoni békediktátumban Ausztriának ítélt Nyugat-Magyarországon megakadályozták az osztrák csendőrség bevonulását a magyar kormány által titokban támogatott felkelők Héjjas Iván, Francia Kiss Mihály és Ostenburg-Moravek Gyula vezetésével. Mint talán az iskolai történelemkönyvekből is sokan tudják, az úgynevezett velencei konferenciát követően, 1921. december 14. és 16. között népszavazást tartottak Sopronban és több környező településen, s bár néhány falu Ausztria mellett szavazott, összességében a magyarpárti szavazatok győztek, ennek köszönhetően maradt a térség Magyarország része.