Hajrá, diplomások!

Augusztus végi reggel, Keleti pályaudvar. Az egész környék a Corvinus instruktorainak hangjától zeng, akik igyekeznek egybegyűjteni a gólyákat. Körülbelül ezer leendő elsőévessel együtt várjuk, hogy megkezdődjön a gólyatábor, majd az egyetemi életünk.

Bár jó pár esztendeje volt, meghatározó időszakként őrzöm azokat az éveket. Sosem értettem egyet a közhelyes állítással, miszerint „az egyetemi évek a legszebbek”, de kétségtelenül az élet építőkövét jelentik. Nagy terjedelemben lehetne arról írni, mi minden miatt. Én a klasszikus funkcióját, a tanulást vágnám rá elsőre, s e szempontból a Corvinuson a legjobb helyen voltunk. A Lánczi András vezette politikatudományi intézetben sokan sokféleképpen gondolkodtunk, de tanáraink garantálták, hogy pártpolitizálástól mentes, a hallgatókat partnerként kezelő, kritikai szemléletre nevelő oktatás folyjon az egyetem falai között. S azt, hogy erre a mai napig igény van, mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a köztársasági elnök pont a Corvinus évnyitóján hangsúlyozta: az egyetemek fő feladata a kritikus szemléletű gondolkodásra való ösztönzés.

Az államfő, aki korábban államtitkárként, majd miniszterként felelt a negatív demográfiai folyamatok megfordításáért, az Állami Számvevőszék nagy port kavaró elemzésével ellentétben nem tartja problémásnak azt a jelenséget, hogy túl sok nő kap diplomát. Nem is lett volna hiteles, hiszen kormánytagként számos intézkedést jegyzett, amellyel kifejezetten azokat a nőket segítették, akik felsőfokú tanulmányaik ideje alatt vagy közvetlenül az után szeretnének családot alapítani.

Visszatérve az idézett vizsgálathoz, a számvevőszék megállapította: negatív demográfiai folyamathoz vezethet, hogy a nők jelentősen felülreprezentáltak a felsőoktatásban, mivel a jelenség megnehezíti a pár­kap­csolatok kiépítését, ami végső soron a gyermekszületések csökkenéséhez vezethet. Lássuk a tényeket! Hazánk több évtizede küzd a születésszám csökkenésével és a népesség elidősödésével, ám a negatív trend 2010-ben megfordult. A 2010 és 2020 közötti időszak a demográfiai fordulat évtizede volt, a gyerekvállalási kedv 24 százalékkal nőtt, hosszú idő után elkezdett javulni a termékenységi ráta. Ha kismértékben is, de elindult a régóta várt kedvező folyamat. A Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint ráadásul 2010 óta pont a felsőfokú végzettségű nők csoportjában születik évente a legtöbb gyerek Magyarországon  – hívta fel a figyelmet Zorigt Burtejin egykori csoporttársam, a nemek közötti egyenlőséggel foglalkozó szakértő írásában. Sőt egy, a The Economistban minap publikált kutatás megállapította, négy fő tényező vezet magasabb termékenységi rátához: rugalmas munkaerőpiac, együttműködő apák, kedvező társadalmi normák és jó családpolitika.

Nos, utóbbiban kifejezetten erős Magyarország, így a hazai trendfordulóban kétségkívül szerepet játszik az Orbán-kormányok család­politikája. A számos támogatási forma láthatóan kedvet teremtett a családalapításhoz, még ha azt kár is tagadni, hogy a folyamatok kitolódtak, ma már nem egyből a tanulmányok után vagy helyett vállalnak a fiatalok gyermeket.

A döntéshozók többsége is egyetért azzal, hogy a minél több diplomás fiatal Magyarország versenyképességének záloga. Az utóbbi időben lezajlott folyamatok is ezt a célt szolgálják: az egyetemi modellváltással, valamint a felsőoktatási felvételit célzó reformmal az intézmények nagyobb autonómiát, ezáltal több lehetőséget kapnak, hogy a legjobb tudású fiatalokat vegyék fel soraikba és engedjék majd ki a kapun. Sőt, ahogyan e heti lap­számunkban Trócsányi László, a Károli Gáspár Református Egyetem rektora megfogalmazza: a cél, hogy ne csak diplomásokat képezzenek, hanem értelmiségieket is. Nemtől függetlenül szükség van rájuk!