Háború a baloldalon

„Örülök, hogy nem az országos politizálást választottam” – kezdte meg Márki-Zay Péter szokásos, az országgyűlési választás óta is rendszeresen megtartott vasárnapi élő bejelentkezését. Ismét kifejtette, hogy lejáratókampány zajlik vele és a teljes ellenzékkel szemben. Ő már a második a sorban az ellenzéki előválasztás versenyzői közül, aki csalódást okoz az őt miniszterelnöki ambícióiban támogató baloldali választóknak. Emlékezetes, Karácsony Gergely alig néhány héttel az előválasztás eredményeinek ismertetése után bevallotta: nagyon unta a miniszterelnök-jelölti vitákat.

A baloldal exkormányfőjelöltje mögül – aki, úgy tűnik, semmit nem tanult a kampányidőszak tapasztalataiból – most a szövetségesei is kifarolnak. Hogy mit értünk szövetségesek alatt? No nem a DK-t, az MSZP-t vagy az LMP-t, amelyekről eddig is lehetett tudni, hogy nem különösebben szívelik egymást. A helyzet ennél súlyosabb. Márki-Zay Pétert épp legfőbb bizalmasai, mozgalmának elnökségi tagjai hagyják faképnél, és jelentik be sorra, hogy nem tartanak vele, nem csatlakoznak új pártjához. Kész Zoltán már korábban közölte, nem híve annak, hogy a hódmezővásárhelyi polgármester pártot alapítson, mi több, nyílt levélben szólította fel Márki-Zay Pétert arra, hogy számoljon el a kampánypénzekkel. Lukácsi Katalin, Magyar György és más MMM-tagok is bejelentették, hogy nem támogatják a kezdeményezést.

Az ellenzék jól láthatóan megkezdte a gyászmunkát, csak éppenséggel nem olyan módon, mint azt a választópolgárok elvárnák tőle. Két hónapnyi politikai önmarcangolás mindössze arra volt elegendő, hogy megtalálja azt az egy szem felelőst, aki minden, az összefogásban részt vevő párt és szereplő helyett elviszi a balhét. Akire lehet ujjal mutogatni, majd mint egy használt zsebkendőt, össze lehet gyűrni és könnyedén eldobni. Ez az egy szem politikus pedig nem más, mint Márki-Zay Péter, aki láthatóan továbbra sem érti, hogy mi folyik körülötte, és hogy miért fordul mindenki egyszerre ellene. Szembetűnő ez az ellenzéki kampány hátterét feltáró Direkt36-cikkre adott reakciójából, amelyben azt írta: „Nem tudom, mi volt a cikk célja, ami miatt említésre sem volt méltó az a számos további körülmény, ami befolyásolta még a kampányt.” Az említett írás szerint a miniszterelnök-jelölt senkire nem hallgatott, és minden apró-cseprő döntésbe belefolyva akadályozta a stábja munkáját. A Direkt36 számos példával mutatja be, milyen hibáktól hemzsegett az ellenzék kampánya, és milyen belső ellentétek feszítették a baloldalt az elmúlt hónapokban.