Nagyon kiakadt Ukrajna a FIFA-ra, bocsánatkérést követel
A Nemzetközi Labdarúgó szövetség olyan térképet használt, amelyen a Krím Oroszországhoz tartozik.
Kifulladt az EU-s szankciós politika: más megközelítésre van szükség az Európai Unióban az orosz–ukrán konfliktus rendezésére.
Geopolitikai bizottság – Ursula von der Leyen ezzel a céllal és mottóval foglalta el 2019-ben az Európai Bizottság elnöki székét. Ez alatt azt értette, hogy egy a globális politikai folyamatokra érdemi hatással bíró Európai Uniót kell létrehozni, és egy e célok elérését szolgáló testületet kíván vezetni.
Ehhez erős, hatékony és látható eszköztár kiépítésére van szükség. Olyanra, amely világos üzenetet küld a globális partnereknek – akik sok esetben egyben ellenfelek is –, hogy az EU képes és hajlandó egységesen és gyorsan fellépni a számára kedvezőtlen geopolitikai fejleményekkel szemben, és ez a fellépés a másik felet álláspontja felülvizsgálatára, mondjuk ki: meghátrálásra kényszeríti.
Alig két és fél év elteltével azonban kiderült: a király meztelen. Az Európai Unió szemernyit sem lépett előrébb ezen a téren, és ezt az Ukrajnával szembeni orosz agresszió megindulása óta eltelt hónapok uniós döntései, politikája is megerősíti. Azt már korábban is tudtuk, hogy a brüsszeli elítélő nyilatkozatok, az EU vélt morális felsőbbrendűségének hirdetése, az ideológiai szósz semmire nem elég a globális szuperhatalmakkal – az USA-val, Kínával vagy Oroszországgal – szemben. Korábban csak sejtettük, hogy a szankciós politika csupán korlátozott eredmények elérésére képes, és az elmúlt közel négy hónap ezt be is bizonyította.
A várakozások a bizottság geopolitikai szerepét, erejét illetően a mostani ciklusából még hátralévő két és fél évben sem jobbak. Sőt, a belső megosztottság még inkább azzal a veszéllyel fenyeget, hogy az EU marginális szereplővé válik a konfliktus kezelésében, és még a saját maga számára kedvezőtlen fejleményeket sem lesz képes elhárítani.