A tiszta tudatért

Cal Newport a washingtoni Georgetowni Egyetem matematikusa. Alig negyvenesztendős korában elmondhatja magáról, hogy nyolc elképesztően népszerű életvezetési könyvet írt, mindegyiket a modern technológiák szerepének egészséges és hatékony korlátozásáról a mindennapjainkban. Egyik kedvencem, a 2016-os Deep Work (mély munka) azzal foglalkozott, milyen módszerekkel tudunk fókuszáltak – s ezáltal hatékonyak – maradni a munkában, miközben minden irányból egyre többféle inger tesz erőszakot a koncentrációs képességünkön. Newport legutóbbi kötete, a Digital Minimalism (digitális minimalizmus) már egyfajta kulturális mozgalom nevét viseli. Szerzőnk szerint az okostelefon előtti életminőség és „analóg kontroll” a kellő tudatosság mellett bárki által visszanyerhető, sőt ez lehet a 2020-as évtized egyik izgalmas új trendje.

A technológia tudati veszélyeinek kritikája természetesen a legkevésbé sem új jelenség. Platón komolyan aggódott amiatt, hogy a kimondott szóról az írott szóra való áttérés jelentős értékvesztést okoz a szövegekben. Martin Heidegger később a kézírást féltette a „bűnös” írógéptől, a televízió életszervező hatásának veszélyeiről mint a csendes szemlélődés elleni merényletről pedig már az 1940-es években részletes elemzést adott közre Thomas Merton trappista szerzetes. Napjaink szélsőségesen technológiafüggő életvitelét mégsem intézhetjük el annyival, hogy a korábbi újításokból sem kerekedett katasztrófa. A Szilícium-völgyben ugyanis hatalmas mennyiségű tőke és tudás áll rendelkezésre az emberi tudatot manipuláló algoritmusok létrehozására és örökös továbbfejlesztésére, ami már össze sem hasonlítható az átlagember korábbi kitettségével.