A 2020-as évek kulturális forradalma a digitális minimalizmus lesz. Vissza kell találnunk a totális magányhoz, a telefon nyomkodása nélküli beszélgetésekhez és a nehéz fizikai munkával töltött szabadidőhöz, nem fokozatosan, hanem egyetlen lépésben – vallja egy fiatal amerikai matematikus.
Cal Newport a washingtoni Georgetowni Egyetem matematikusa. Alig negyvenesztendős korában elmondhatja magáról, hogy nyolc elképesztően népszerű életvezetési könyvet írt, mindegyiket a modern technológiák szerepének egészséges és hatékony korlátozásáról a mindennapjainkban. Egyik kedvencem, a 2016-os Deep Work (mély munka) azzal foglalkozott, milyen módszerekkel tudunk fókuszáltak – s ezáltal hatékonyak – maradni a munkában, miközben minden irányból egyre többféle inger tesz erőszakot a koncentrációs képességünkön. Newport legutóbbi kötete, a Digital Minimalism (digitális minimalizmus) már egyfajta kulturális mozgalom nevét viseli. Szerzőnk szerint az okostelefon előtti életminőség és „analóg kontroll” a kellő tudatosság mellett bárki által visszanyerhető, sőt ez lehet a 2020-as évtized egyik izgalmas új trendje.
A technológia tudati veszélyeinek kritikája természetesen a legkevésbé sem új jelenség. Platón komolyan aggódott amiatt, hogy a kimondott szóról az írott szóra való áttérés jelentős értékvesztést okoz a szövegekben. Martin Heidegger később a kézírást féltette a „bűnös” írógéptől, a televízió életszervező hatásának veszélyeiről mint a csendes szemlélődés elleni merényletről pedig már az 1940-es években részletes elemzést adott közre Thomas Merton trappista szerzetes. Napjaink szélsőségesen technológiafüggő életvitelét mégsem intézhetjük el annyival, hogy a korábbi újításokból sem kerekedett katasztrófa. A Szilícium-völgyben ugyanis hatalmas mennyiségű tőke és tudás áll rendelkezésre az emberi tudatot manipuláló algoritmusok létrehozására és örökös továbbfejlesztésére, ami már össze sem hasonlítható az átlagember korábbi kitettségével.
Végigjártam a kiállítótermekben Czimra Gyula tárlatát, megtekintettem közel kétszáz festményt, grafikát, szobrot, s mindvégig az járt a fejemben: miként lehet valaki ennyire kívülálló?
Åsa, egy harminc év körüli fiatalember édesanyja felajánlja fiának és menyének, hogy lakjanak náluk, amíg kis lakásukat felújítják. Így kezdődik el az a rettenetes családi dráma, amelyben lépésről lépésre menthetetlenül megmérgeződik mindenki viszonya mindenkivel.
Vágyik-e rá a mesterséges intelligencia, hogy hasson és gyönyörködtetni tudjon? Megtanulhatja-e, mit jelent az erőfeszítés, pláne a reménytelen küzdelem? Lesz-e saját ízlése? Akarná-e valaha is meghódítani egy nő szívét? Ha nem, akkor örökké képtelen lesz arra, hogy átvegye a művészek helyét – érvel új könyvében egy ifjú indiai gondolkodó.
A Tisza Párt elnöke minden fontosabb megnyilvánulását a gyűlöletkeltésre építi.
Ez már nem csupán technikai bravúr.
Ahol a közösség nagy része csak megfelelési kényszerből igazodik egy közös állásponthoz, ott a társadalmi stabilitás pusztán illúzió. A konformizmus segít megőrizni a békét, de lehetetlenné teszi az egymástól való tanulást – állítja harmincéves sikerkönyvében egy török politikatudós.
A második meccsén már eredményes volt a nyolcszoros aranylabdás argentin legenda, és ezzel mérföldkőhöz érkezett.
Egy szempillantás alatt minden összeomlott.
