Virágzó közösségek, intézményépítés, szenvedélyes viták. Szakbarbárság helyett a hit, a művészetek és a tudomány egysége. „Sötét középkor” sohasem létezett, a valóságostól viszont sokat tanulhatunk – állítja egy kansasi teológus.
Neked mi a shadow age-ed? Ezzel a kérdéssel indult egyik izgalmas beszélgetésünk mentorommal, Csák Jánossal néhány évvel ezelőtt. A shadow age (árnyékkor) az a történelmi korszak, amelyben ízlésünk és önismeretünk alapján a legszívesebben élnénk, ha szabadon választhatnánk meg születésünk időpontját. A középkor – válaszoltam töprengés nélkül. Miért? Meggyőződésem szerint a különféle emberi teljesítmények egyik legsűrűbb, leggazdagabb időperiódusáról van szó, amelynek egyszerűen rossz a pr-je. Jamie Blosser hétgyermekes édesanya, a kansasi Bencés Főiskola professzora hasonlóan látja.
A 21. századi közvélekedés szerint a „sötét” középkor kulturális szakadék, amely elválasztja egymástól a görögök és a rómaiak, illetve a felvilágosodás és a modernitás fényeit. A hibás természetesen az egyház, amely elmaradottságba és tudatlanságba taszította a társadalmat. Mi sem áll távolabb a valóságtól! Az a közel tíz évszázad, amely Róma 5. századi kifosztásától a Kr. u. 14. század elejéig tartott, urbanizációs, közösségszervezési, spirituális, oktatási, művészeti és tudományos tekintetben inkább megalapozta a Nyugat sikerét. Bár a kora középkorban az európai kultúrkört valóban hanyatlás jellemezte, ennek a legkevésbé a vallás lehetett az oka: ugyanebben az időben az iszlám világ lenyűgöző teljesítményre volt képes. S amikor a Kr. u. 11. századtól az európai népek körében is csillapodott a zűrzavar, a buzgó és aktív hitélet köré szerveződő társadalmak mai szemmel alig felmérhető szellemi virágzásba fordultak.
Végigjártam a kiállítótermekben Czimra Gyula tárlatát, megtekintettem közel kétszáz festményt, grafikát, szobrot, s mindvégig az járt a fejemben: miként lehet valaki ennyire kívülálló?
A több mint négyszáz olvasó kvízjátékon vehetett részt, meghallgathatta, mit gondol Schmidt Mária a világról és élvezhette Lotfi Begiék szenzációs koncertjét.
Åsa, egy harminc év körüli fiatalember édesanyja felajánlja fiának és menyének, hogy lakjanak náluk, amíg kis lakásukat felújítják. Így kezdődik el az a rettenetes családi dráma, amelyben lépésről lépésre menthetetlenül megmérgeződik mindenki viszonya mindenkivel.
Vágyik-e rá a mesterséges intelligencia, hogy hasson és gyönyörködtetni tudjon? Megtanulhatja-e, mit jelent az erőfeszítés, pláne a reménytelen küzdelem? Lesz-e saját ízlése? Akarná-e valaha is meghódítani egy nő szívét? Ha nem, akkor örökké képtelen lesz arra, hogy átvegye a művészek helyét – érvel új könyvében egy ifjú indiai gondolkodó.
A Tisza Párt elnöke minden fontosabb megnyilvánulását a gyűlöletkeltésre építi.
Ez már nem csupán technikai bravúr.
A második meccsén már eredményes volt a nyolcszoros aranylabdás argentin legenda, és ezzel mérföldkőhöz érkezett.
Egy szempillantás alatt minden összeomlott.
