A klímaváltozás igenis menedzselhető, ha érzelmek helyett a költség-haszon elvre helyezzük a hangsúlyt. Miközben a hangzatos akcióprogramok árát mindig a szegények fizetik meg, a zöldinnováció megfelelő ösztönzésével elérhető a technológiai áttörés – vallja egy rebellis dán statisztikus.
Bjørn Lomborg és az általa alapított Copenhagen Consensus Center jelentőségéről magyar nyelven e sorok szerzője írt először tizennégy esztendővel ezelőtt a Kommentár folyóirat hasábjain. Bár Lomborg és műhelye tevékenysége a klímaváltozás gazdaságtana köré szerveződik, jelentősége még e nehezen túlbecsülhető fontosságú témakör keretein is túlmutat. Hősünk ugyanis az elsők között vette a bátorságot, hogy a 21. századi baloldal hittételeivel nem ellenkulturális alapon, hanem a progresszió „hazai pályáján”, a tudomány és a szakpolitika nyelvén szegüljön szembe.
A statisztikus 2001-ben jelentette meg „programadó” munkáját The Skeptical Environmentalist (a szkeptikus környezetvédő) címmel, amivel világszerte jelentős figyelmet és felháborodást produkált – még a Time is kénytelen volt beválasztani a világ száz legfontosabb gondolkodója közé. Az adatsorokkal masszívan alátámasztott, robusztus kötetben szerzőnk azt állította, hogy a klímaváltozás igenis menedzselhető, ám hatásainak kezeléséhez érzelmek helyett a költség-haszon elvre alapozott gazdaságpolitikára van szükség. Lomborg logikájának lényege, hogy a környezetszennyezésért elsősorban a fejlődő országok felelősek közvetlenül, ezért a leghatékonyabb zöldpolitika az ő mielőbbi felzárkóztatásuk és gazdasági teljesítőképességük növelése. Szerinte az éhezést, az ivóvízkérdést vagy az energiaellátást annak töredékéből is lehetséges megoldani, amit ma klímavédelemre költünk, és ezek sokkal praktikusabb eszközei az ipari átalakulásnak. Miközben a klímavédelmi akcióprogramok csak a megoldás illúzióját képesek szállítani, például a szegény országok egészségügyi rendszereinek fejlesztése, ezáltal társadalmuk jövőképessé tétele – bár közvetetten – sokkal inkább hozzájárul a fenntarthatósághoz.
Végigjártam a kiállítótermekben Czimra Gyula tárlatát, megtekintettem közel kétszáz festményt, grafikát, szobrot, s mindvégig az járt a fejemben: miként lehet valaki ennyire kívülálló?
A több mint négyszáz olvasó kvízjátékon vehetett részt, meghallgathatta, mit gondol Schmidt Mária a világról és élvezhette Lotfi Begiék szenzációs koncertjét.
Åsa, egy harminc év körüli fiatalember édesanyja felajánlja fiának és menyének, hogy lakjanak náluk, amíg kis lakásukat felújítják. Így kezdődik el az a rettenetes családi dráma, amelyben lépésről lépésre menthetetlenül megmérgeződik mindenki viszonya mindenkivel.
Vágyik-e rá a mesterséges intelligencia, hogy hasson és gyönyörködtetni tudjon? Megtanulhatja-e, mit jelent az erőfeszítés, pláne a reménytelen küzdelem? Lesz-e saját ízlése? Akarná-e valaha is meghódítani egy nő szívét? Ha nem, akkor örökké képtelen lesz arra, hogy átvegye a művészek helyét – érvel új könyvében egy ifjú indiai gondolkodó.
A Tisza Párt elnöke minden fontosabb megnyilvánulását a gyűlöletkeltésre építi.
Ahol a közösség nagy része csak megfelelési kényszerből igazodik egy közös állásponthoz, ott a társadalmi stabilitás pusztán illúzió. A konformizmus segít megőrizni a békét, de lehetetlenné teszi az egymástól való tanulást – állítja harmincéves sikerkönyvében egy török politikatudós.
Most még van eszköz a kezünkben, ma még meg tudjuk ezt akadályozni! Még ma: VOKS 2025!
A 74A helyett a 81-es fog járni Zuglóban.
