A magyar gazdaság által bejárt pálya szinte teljesen megegyezik a hetvenes-nyolcvanas években felzárkózó, félperiférián található országok és régiók útjával: küszködésekkel teli közeledés a fejlettebbekhez, szerencsés nemzetközi fellendülés esetén gyarapodás, a nemzetközi nagyvállalatok megjelenése, a velük való együttműködés kialakítása közben egyedi modellkísérletek a hazai vállalkozói szektor versenyképessé tételére. Idővel a mutatók szempontjából egyre egyértelműbb felzárkózás, a bérszínvonal javulása, ingatlanpiaci hullámok, leginkább konjunktúra ezen a területen a növekedés miatt; majd a felzárkózási szakaszok végére jellemzően munkaerőhiány a képzési rendszerek elfáradása, a társadalom elöregedése vagy egyéb szociológiai okok miatt.
Hazánk gazdasága is ezen a forgatókönyvön szalad végig, de egyértelmű a kormányok közötti különbség: vagy szinte csak a pénzügyi és nagyvállalati szektor érezheti támogatónak a gazdasági kormányzatot, vagy a gazdaság minden szereplője a pályán találhatja magát, nemcsak statisztaszerepet kapva, hanem igazi aktorként a színpadon. Fontos, hogy idáig eljuthattunk.