Nagyon büszke a volt román külügyminiszter: rádöbbent, a szerencse eddig csak Románia mellé szegődött

Adrian Severin arra is utalt, hogy egy kis ukrán terület is csurranhat még Romániának az ukrajnai háború után.

Márciusban tizenegy év után újra megszámláltatik Románia lakossága; a jelek szerint ezúttal is sikerült román módra trükközni a kérdőívvel és magyar módra egymásnak esni. A nagy kérdés: legyen-e a magyaron belül megjelölhető székely identitás a népszámlálásban?
Veczán Zoltán írása a Mandiner hetilapban.
Furcsa táblázat keringett az utóbbi hetekben a romániai magyar közösségek csoportjaiban, s olykor a sajtó ingerküszöbét is el-elérte. A táblázat valamiféleképpen a román népszavazás nemzetiségi önbevallásos részéhez kapcsolódott, fő- és alcsoportokat különböztetve meg. Így volt például a románon belül sima román, aromán, macedoromán, isztroromán és még három másik, a cigányon belül tizennégy verzió, a németen belül a sima németen kívül hat másik, és így tovább. Egyedül a „maghiar”, azaz a magyar árválkodott alkategóriák nélkül.
Erre rátett egy lapáttal, hogy a legerősebb magyar párt, az RMDSZ részéről Kelemen Hunor – aki nem mellesleg miniszterelnök-helyettes is a bukaresti kabinetben – egy sajtóbeszélgetésen azt találta mondani, hogy fontos a regionális identitás, de nem lesznek alkategóriák, így bár ő is székely, egyszerűen magyarnak fogja magát vallani, és tegyen mindenki más is így. Tizenegy éve, amikor külön csoportokként kezelték őket, 1665-en székelynek, 1133-an „ungurnak” vallották magukat, de ennek ebben a formában semmi értelme – sugallta.
A kijelentés előtt sokan értetlenül álltak. Mert addig rendben van, hogy ha a magyar és a székely teljesen külön nemzetiségnek számítana, az a Ceaușescu-korszakot idéző megosztási politika célját szolgálhatná. Ezt megerősíti lapunknak Pászkán Zsolt külpolitikai elemző, a Külügyi és Külgazdasági Intézet külső munkatársa; elmondása szerint ebben az esetben lenne egy nagy, osztatlan román tömb és egy többfelé osztott magyar kisebbség. Ez lehetőséget jelentene a szélsőséges nacionalista román politikának, amit érzékletes példával ír le a szakértő: „Ha Csíkszeredán mondjuk 75 százalék azt mondja, hogy székely, 10 százalék, hogy sima magyar, a maradék pedig román, akkor a hatalom mondhatja, hogy innentől semmit nem lehet kiírni magyarul, hiszen csak 10 százalék magyar él a városban, aztán lehetne évekig járkálni a szándékosan értetlen román hatóságokhoz a nyilvánvaló ténnyel, hogy a székelyek magyarok.”
Az a lehetőség, hogy a magyaron belül legyenek alcsoportok, látszólag ártalmatlan és logikus lépés lenne, főleg, ha már mindenki másnak lehet. Az is előfordulhat, hogy a külön kategóriát képező csángók egyszer csak meglátják magukat a magyar alá (is) besorolva; nem biztos, hogy nem fordulnak vissza az asszimiláció szomorú útjáról legalább egy ikszelés kedvéért, akár kompenzálva részben a magyarság várható lélekszámcsökkenését. Ám akik a székely autonómiát remélik elnyerni egy ilyen lépéstől, azoknak csalódniuk kell: a román politikum Székelyföld mint régió létezését is vonakodik elismerni, így egészen biztos, hogy nem ezen múlik a dolog.