Szokás a demokrácia ünnepének nevezni azt, amikor az állampolgár a választójogával élve a szavazóurnához járul, és kinyilvánítja a véleményét arról, milyen irányba kellene szűkebb és tágabb közösségének továbbhaladnia. Április 3-án a rendszerváltozás óta kilencedik alkalommal rendeznek általános országgyűlési választást Magyarországon. Voksunkkal nemcsak véleményt nyilvánítunk tizenkét év keresztény-konzervatív kormányzásának eredményéről, hanem egymással versengő jövőképekről is állást foglalunk.
Ha nem lenne elég felelősség annak eldöntése, hogy melyik erő irányítsa a következő négy évben az országot, még arról is dönthetünk április első vasárnapján, hogy beengedjük-e a gyermekeink nevelésébe a nemzetközi woke-ideológia lobbistáit. Egy ellenzéki képviselő törvénymódosító javaslata, illetve a kormány döntése nyomán ugyanis országos népszavazásra is sor kerül ugyanazon a napon. Akárhogy is, mindkét döntésünkben legalább két összetevő biztosan nagy szerepet játszik: a tapasztalataink és a várakozásaink.
Szokás mondani, hogy sorsdöntő választás előtt állunk. Ugyan ez 1990 óta minden választás előtt elhangzik, ettől még igaz. Hiszen tudjuk pontosan, hogy minden választáson értékrendek is megméretnek, nemcsak a politikai programok vagy éppen a személyes tehetség. A magyar demokrácia csillagai most olyan konstellációban állnak, amikor egyszerre szavazunk arról, kik vigyék az ország ügyeit, és arról, hol húzzuk meg a határt a külső erőkkel szemben a gyermekeink nevelése terén. A tét valóban hatalmas, és nemcsak a magyarok sorsát érinti, hanem – túlzások nélkül – az európai politika alakulását is, hogy milyen kormány áll fel idén tavasszal.
A globális nagytőke agresszív nyomulása Magyarországon eddig nem látott koalíciókat eredményezhet, véli Schiffer András. A volt képviselő szerint a „mikroadományozók” már készülnek a Tisza szekerének elnehezülésére. Arról is kérdeztük, visszatér-e a politikába.
Az európai polgári kezdeményezés elindítói szerte a kontinensen mozgósítanak azért, hogy rászorítsák az EU vezetőit a migrációs politika radikális, európai érdekeket képviselő átalakítására.
A fotón úgy tűnik, mintha Martin Reichardt náci karlendítést tett volna, amit a poltikus tagad.
Vajon mi lehet a háttérben?
Annak idején ők és szellemi felmenőik voltak azok, akik vérrel-vassal küzdöttek a szovjet emlékmű Szabadság téren való megmaradásáért.
A rapper 1956-hoz hasonlította az idei választásokat.
A francia hatóságok bejelentették a nyilvános alkoholfogyasztás és -értékesítés tilalmát Párizsban, hogy enyhítsék a főváros kórházaira nehezedő nyomást a hőhullám idején.
Az állásfoglalás egyelőre nem képezi a hivatalos Etikai Kódex részét.
