Több mint választás

Szokás a demokrácia ünnepének nevezni azt, amikor az állampolgár a választójogával élve a szavazó­urnához járul, és kinyilvánítja a véleményét arról, milyen irányba kellene szűkebb és tágabb közösségének továbbhaladnia. Április 3-án a rendszerváltozás óta kilencedik alkalommal rendeznek általános országgyűlési választást Magyarországon. Voksunkkal nemcsak véleményt nyilvánítunk tizenkét év keresztény-konzervatív kormányzásának eredményéről, hanem egymással versengő jövőképekről is állást foglalunk.

Ha nem lenne elég felelősség annak eldöntése, hogy melyik erő irányítsa a következő négy évben az országot, még arról is dönthetünk április első vasárnapján, hogy beengedjük-e a gyermekeink nevelésébe a nemzetközi woke-ideológia lobbistáit. Egy ellenzéki képviselő törvénymódosító javaslata, illetve a kormány döntése nyomán ugyanis országos népszavazásra is sor kerül ugyanazon a napon. Akárhogy is, mindkét döntésünkben legalább két összetevő biztosan nagy szerepet játszik: a tapasztalataink és a várakozásaink.

Szokás mondani, hogy sorsdöntő választás előtt állunk. Ugyan ez 1990 óta minden választás előtt elhangzik, ettől még igaz. Hiszen tudjuk pontosan, hogy minden választáson értékrendek is megméretnek, nemcsak a politikai programok vagy éppen a személyes tehetség. A magyar demokrácia csillagai most olyan konstellációban állnak, amikor egyszerre szavazunk arról, kik vigyék az ország ügyeit, és arról, hol húzzuk meg a határt a külső erőkkel szemben a gyermekeink nevelése terén. A tét valóban hatalmas, és nemcsak a magyarok sorsát érinti, hanem – túlzások nélkül – az európai politika alakulását is, hogy milyen kormány áll fel idén tavasszal.