Kezdjük a jó hírrel: abban egyetértettek a kommentátorok és szakértők, hogy akármelyik számot vesszük is alapul, a fogyás üteme lassult; ez – mint Kolek Zsolt, a Ma7 főmunkatársa a lap Nagyító című műsorában kifejtette – részben köszönhető az elmúlt évtizedben folytatott következetes budapesti nemzetpolitikának is. Igaz, az újságíró kevesli azok számát, akik másodlagos identitásként jelölték be a magyart, hiszen a magukra alapvetően szlovákként tekintő emberek közül is sokan tudatában vannak magyar gyökereiknek.
Az országon belüli mozgás egyértelmű tendenciát mutat: Kelet- és Közép-Szlovákiából nyugatra áramlik a népesség. „A Szenci járás megtelt, és a Dunaszerdahelyi is megtelik” – mondja lapunknak a Pro Civis Polgári Társulás nyelvhasználati kérdésekkel foglalkozó munkatársa, Kállay András. A tömbmagyar Csallóköz fokozatos elszlovákosodását hozza magával a népesség felduzzadása a zömmel szlovák keleti betelepülőkkel. A közvetlenül Pozsony mellett található Szenci járás jó példa: 14-ről 10 százalékra esett a magyarok aránya, miközben a lakosságszám tizenöt év alatt csaknem megduplázódott. „Az ingatlanárak is felrobbantak, ezért a belső migrációs nyomás áthelyeződött a Dunaszerdahelyi járásra, ott 75-ről 68 százalékra csökkent a magyarok aránya, a városok közül pedig elesett Somorja, a magyarság északi bástyája.”
A tömbmagyar Csallóköz fokozatos elszlovákosodását hozza magával a népesség felduzzadása”