Lassul a magyar fogyás a Felvidéken

Veczán Zoltán írása a Mandiner hetilapban

A napokban publikálták a sok módszertani vitával övezett szlovákiai népszámlálás első, főbb adatsorait. Eszerint összesen 422 775 lakos vallotta magát elsődlegesen magyar nemzetiségűnek, ami az összlakosság 7,75 százaléka, a második helyen pedig további 34 089 fő, ez együtt 8,37 százaléknak felel meg. Az eredményt lehet optimista és pesszimista szemszögből is elemezni, a központi kérdés elsősorban az: aki második helyen vallotta magát magyarnak, vajon mennyire erősen kötődik magyar identitásához?

Egy éve borzolta a kedélyeket Szlovákiában a kérdés, milyen hatással lesz a kisebbségek kimutathatóságára, hogy az új népszámlálási gyakorlat szerint második identitást is meg lehet jelölni az első mellett. Vajon élve a lehetőséggel előbújnak a rejtőzködő magyarok, vagy ellenkezőleg, tovább morzsolja az eddig egyértelműen magyar identitású tömböt a lehetőség? Most az eredmények tekintetében a 2011-es 458 467-hez képest 35 692-vel vagy csak 1603-mal fogyott a felvidéki magyarság?

Kezdjük a jó hírrel: abban egyetértettek a kommentátorok és szakértők, hogy akármelyik számot vesszük is alapul, a fogyás üteme lassult; ez – mint Kolek Zsolt, a Ma7 főmunkatársa a lap Nagyító című műsorában kifejtette – részben köszönhető az elmúlt évtizedben folytatott következetes budapesti nemzetpolitikának is. Igaz, az újságíró kevesli azok számát, akik másodlagos identitásként jelölték be a magyart, hiszen a magukra alapvetően szlovákként tekintő emberek közül is sokan tudatában vannak magyar gyökereiknek.

Az országon belüli mozgás egyértelmű tendenciát mutat: Kelet- és Közép-Szlovákiából nyugatra áramlik a népesség. „A Szenci járás megtelt, és a Dunaszerdahelyi is megtelik” – mondja lapunknak a Pro Civis Polgári Társulás nyelvhasználati kérdésekkel foglalkozó munkatársa, Kállay András. A tömbmagyar Csallóköz fokozatos elszlovákosodását hozza magával a népesség felduzzadása a zömmel szlovák keleti betelepülőkkel. A közvetlenül Pozsony mellett található Szenci járás jó példa: 14-ről 10 százalékra esett a magyarok aránya, miközben a lakosságszám tizenöt év alatt csaknem megduplázódott. „Az ingatlanárak is felrobbantak, ezért a belső migrációs nyomás áthelyeződött a Dunaszerdahelyi járásra, ott 75-ről 68 százalékra csökkent a magyarok aránya, a városok közül pedig elesett Somorja, a magyarság északi bástyája.”