Tél közeleg: barátságosra festett lila ködökből dereng elő a gépeknek és digitális hálózatoknak alárendelt emberi létezés rémálma. Kapaszkodjunk abba, aki és ami nekünk adatott.
Régi képeket nézegetek. Az új korszak régi képeit. Digitális fotókat – immár lassan két évtized távlatából. Különös érzés, még szokni kell. Még szoknunk kell, nekem, neked, nekünk, millióknak, milliárdoknak a világ körül. Jönnek az új évtizedek, amikor már a digitalizált pillanatainkból és adattárakból fogjuk tudni felidézni a múltat. Pixelről pixelre tökéletes, éles, nem homályos, nem fakuló, nem sárguló képek ezreiről, százezreiről nézünk vissza magunkra, húsz – aztán majd harminc, negyven, ha esetleg megérjük, ötven – évvel idősebb énünkre. Lányok ifjú szépségük teljében; fiúk kisimult vonásokkal, gondtalanul a jelenben élve, a még homályos jövőre nem gondolva; újszülöttek, akik mára kamasszá vagy felnőtté váltak; szeretteink arcképei, akik ma már nincsenek közöttük; régi jelenetek utazásokból, házibulikból, nagy és jelentéktelen pillanatokról – bitekből álló digitális képekre mentve, soha nem elöregedve. Dorian Gray ha ezt megérhette volna!
Szimpla nosztalgia ez, persze, de valami újfajta nosztalgia – hiszen hiányzik belőle mindaz, amit az eddig legyőzhetetlennek hitt idő tesz velünk, tárgyainkkal és emlékeinkkel. Ahogy a digitalizált múltunkat nézegetjük, ahol régi albérletek utolsó, porcicás sarka is élesen látszik, ahol a fotó hátterében álló ismeretlen alaknak még a torkán is lelátunk, furcsán demokratizálódik és valahogy a lényegét veszíti el az énünket formáló múltra való emlékezés. E fotók már nem sárgulnak, nem színeződnek el, nem látszik rajtuk az idő múlása. Minden tökéletes rajtuk – és ez teszi őket mégis megfoghatatlanná. Emlékezésünk nem így működik: minél több év van mögöttünk, annál inkább színeződnek el emlékeink is, ahogy álomszerűvé kezdenek válni. A tiszta összképek kaleidoszkópszerű kollázzsá törnek szét, boldog pillanataink és kudarcaink, megbánásaink különös örvényben mosódnak össze, a szikár, prózai történések saját elménk mágikus realizmusában oldódnak fel. A lét varázsa, ugye.
Hónapokig tartó viták után megszavazták a Kijevet támogató hatalmas segélycsomagot Washingtonban: fegyverek, lőszer és pénz érkezhet Ukrajnába. Kérdés, mire lesz elég a segítség. Hajdú Tímea írása.
A korrupciót mint kampánytémát szoros egymásutánban utasították vissza a magyarok, a törökök, a lengyelek, a szlovákok és a horvátok is.
Milyen esélyei vannak a jobboldalnak az EP-választáson és az Egyesült Államokban? Mit gondol a Magyar Péter-jelenségről? Interjú az Alapjogokért Központ főigazgatójával.
A CPAC kiváló alkalom a személyes kapcsolatok továbbépítésére.
Kulcsfontosságú választásokat előz meg az idei CPAC Hungary, amelyre a világ minden tájáról érkeznek hazánkba konzervatív politikusok és véleményformálók. Megnéztük, hogyan áll most a jobboldal szénája Európában és az Egyesült Államokban.
Az uniós jog elsőbbségét feltételekhez kell kötni, nemzeti alkotmányos pajzsok elfogadására van szükség, és olyan bírókra, akik készen állnak alkalmazni – véli Anne-Marie Le Pourhiet francia alkotmányjogász, aki az MCC Reclaiming our European Future című nemzetközi konferenciáján járt hazánkban.
Ukrajna azonban vészesen fogy a hadieszközökből és fegyverekbőlUkrajna azonban vészesen fogy ki a hadieszközökből és fegyverekből.
Aggasztó az ukrán katonák morálja, ami Zelenszkij szerint az online szerencsejátékoknak és a vele járó anyagi veszteségnek is köszönhető. Az elnök levélben kérte a Google-t és az Apple-t, hogy Ukrajna területén távolítsa el a kaszinóalkalmazásokat a szolgáltatásaik közül.
