Fokozódó konfliktusok

A német választás tétje magyar szempontból is jelentős: marad-e a pragmatikus együttműködésen alapuló béke szócsatákkal, egy-egy összezördüléssel fűszerezve, vagy politikai háború kezdődik hazánk és a germánok között? A Merkel-­kurzus nem volt Orbán-rajongó, mégis közelebb volt világnézetileg a magyar kormányhoz, mint a szociáldemokraták vagy pláne a zöldek, és a realista felfogás, a gazdasági kapcsolatok fontossága előnyt élvezett a Willkommenskulturról folytatott vitákhoz képest.

Ezentúl minden bizonnyal nem így lesz. Miután veszített az a Donald Trump Amerikában, akinek a kormányzása négy évig szélárnyékot biztosított nekünk a nemzetközi diplomáciában, majd vesztett Benjamin Netanjahu is Izraelben, most a német szélcsendet a balos vihardiplomácia fogja felváltani.

Akárhogy is, legalább három szempontból kell megvizsgálnunk a „német kapcsolatot”: annak szellemi tartalmát, gazdasági aspektusait és geopolitikai vonatkozásait. 

Ami a szellemi kapcsolatot illeti, ma a német közvélemény többsége nemes egyszerűséggel gyűlöli és lenézi Magyarországot. Ennek két oka van. Egyfelől folyamatosan félretájékoztatja a saját médiája. A hazánkba látogató – vagy épp német irodájukból hazánkról író – újságírók, véleményformálók figyelmen kívül hagyják, mit mondanak nekik a magyarok, ha egyáltalán megkérdezik, és hazugságokat írnak rólunk. Ez nyugodt szívvel kijelenthető. Számos újságírónak van tapasztalata arról, hogy milyen mértékben hagyják figyelmen kívül megállapításait az őt megkereső német kollégák, ha azok nem illeszkednek saját, Orbán-ellenes narratívájukba.