Visszafordulni végre az önfeladás útjáról

Európa legnagyobb futballünnepét majdnem sikerült az önös politikai érdekek mocsarába fullasztani. Kezdődött a Black Lives Matter utóhatásaként felerősödő, nálunk teljesen kontextus nélküli, kényszerített letér­deplésmániával. Folytatódott az lmbtq-szervezetek lobbijával: ússzon szivárványban a stadion, tündököljenek száz színben a reklámok – természetesen nem a Szentpétervárott vagy a Bakuban megrendezett meccseken –, majd az UEFA is beállt a sorba. Magyarország többek közt az lmbtq-nyomulást és a BLM-et ellenző molinók miatt jókora büntetést kapott.

A nemzetközi helyzetet természetesen még volt hová fokozni, az épp elfogadott gyermekvédelmi törvény is hullámokat vetett, a progresszív hangulatba lendülő Európa újra tetemre hívta hazánkat. Mark Rutte holland miniszterelnök szerint Magyarországot térdre kell kényszeríteni, ha nem tartja magát az uniós normákhoz. Erre kontrázott rá a múlt héten Shada Islam EU-szakértő, aki leszögezte: „Ha valaki nem ragaszkodik a közösség értékeihez, mint amilyen az egyenlőséghez való jog, amelyen az unió nyugszik, nos, akkor tényleg el kell gondolkodni, hogy kint vagy bent van a helye.”

A sarkos és egy irányba mutató kijelentések mögött különösen érdekes a felsejlő alternatív valóságértelmezés. Mark Rutte és Shada Islam uniós alapértékekre hivatkozik, olyan, az EU kötőszövetét jelentő normákra, amelyeket szerintük Magyarország durván áthágott. Az ő narratívájukban tehát az unió a mintalaborja a történelmet, nyelvet, közgondolkodást felülírni szándékozó, agresszív fundamentalisták térnyerésének. Brüsszel csak ágyazzon meg a progresszió élharcosainak, tegye zárójelbe saját múltját, gyökereit, és kritikátlan rajongással forduljon a tengerentúlról begyűrűző szélsőségek irányába.