A Nyugaton éledt újjá a korábban Közép- és Kelet-Európát sújtó totalitárius és materialista szellemiség. Franciaországban a progresszisták és az iszlám hallgatólagos megállapodást kötött: közös ellenségük a francia ember és hagyományai.
Immáron több mint harminc évvel ezelőtt történt, hogy a hajdani szabadságuk, szuverenitásuk és identitásuk után áhítozó közép-európai népek ledöntötték a berlini falat, és felszámolták a vasfüggönyt – mindazt, amit a Szovjetunió és a Varsói Szerződés több mint négy évtizeden át szorgosan köréjük emelt. A Keletről elűzött totalitárius és materialista szellemiség azonban új erőre kapott a kontinens nyugati felén. A francia nép a frontvonalban van az új fenyegetéssel szemben.
Franciaország jól ismeri a progresszizmust, azt is mondhatnánk, hogy bizonyos értelemben ő maga találta fel. A francia forradalom nyomán jelent meg Európában az egyenlőség és a nemzetállam ideája, gyakran a legjobb, olykor pedig a legrosszabb forgatókönyvet idézve elő. Egy vírus terjedéséhez hasonlóan – melynek könyörtelen aktualitása megismertette velünk az epidemiológiai árnyalatokat – a progresszizmus mutálódással, hol pusztítóbb, hol kevésbé agresszív és ártalmasabb formát öltve volt képes alkalmazkodni. Időben és térben kialakuló variánsai ellenére maga a vírus nem változott, megmaradt annak, ami volt: őrült, veszélyes és messiási szándék az ember „dekonstrukciójára”, gyökereinek kitépésére, hogy az embert egy absztrakt, ellentmondást nem tűrő „jó” nevében formálja át. A kommunizmus és a nácizmus tegnap abban a hitben kényszerítette térdre Európa népeit, hogy egy új embert hoz létre. Megvan annak a kockázata, hogy a „droits-de-l’hommisme” (az emberi jogok elszánt védelme, Jean-Marie Le Pen által használt kifejezés) és a neoliberalizmus hamarosan megsemmisíti őket.
Nem a véletlen műve, hogy a Szolzsenyicinhez hasonló szovjet disszidensek tudták nagyon korán figyelmeztetni az amerikai, a brit vagy a francia népet a rájuk leselkedő veszélyre: egy másik, kevésbé erőszakos és pusztító, egyúttal azonban ravaszabb és hatékonyabb totalitarizmus felbukkanására – ezúttal a vasfüggöny innenső oldalán. Egy félelmetes rendszerről van szó, melynek célja változatlan: el akarja pusztítani az ember gyökereit, ma már nem is azért, hogy a kommunizmus nevében tökéletes dolgozót teremtsen belőle, hanem hogy az emberi jogok és a szabadpiac nevében tökéletes fogyasztóvá formálja át.
A haladás e vallása, azaz a progresszizmus Párizstól San Franciscóig – minden korábbinál jobban – azon igyekszik, hogy dekonstruálja a nyugati embert, hogy egy inkluzívabb, sokszínűbb, toleránsabb és főként könnyebben felcserélhető teremtménnyé gyúrja át. Teszi ezt egy olyan propagandagépezettel a szolgálatában, amely százszor hatékonyabb a múltban alkalmazott módszereknél, és amely a mindenütt jelen lévő reklámmarketing és az ultrakonformista médiakörnyezet közötti szoros együttműködésen nyugszik. Óvakodjon az, aki máshogyan gondolkodik! Ha megússza a cenzúrát és a kiközösítést, majd az igazságszolgáltatás gondoskodik a megbüntetéséről – továbbra is a jó és a tolerancia nevében. Antoine de Saint-Justöt idézve: „Nem jár szabadság a Szabadság ellenfeleinek”, vagyis még mindig nem hagytuk magunk mögött a francia forradalmat.
Annak ellenére, hogy nem értek egyet Donald Trump belpolitikai programjával, politikai stílusával, Európát illető gazdasági elképzeléseivel, számítok arra, hogy elnökként változást hozhat az egyre elviselhetetlenebb állóháborúban.
Chema Rodríguez elsősorban a hozzáállást hiányolta a franciáktól elszenvedett hétgólos vereség alkalmával, bár sem a védekezésünk, sem a támadásunk nem működött, és a játék többi eleme sem volt rendben. Bánhidi Bence pedig arról beszélt, hogy az ellenfél helyett végül saját magunkat leptük meg.
Az ukrán elnök Davosban figyelmeztette az EU vezetőit, hogy erősítsék meg magukat, mert az amerikaiak távol lesznek, az oroszok pedig közel.
Nem sikerült megszorongatnia a magyar válogatottnak Franciaországot Varasdon a dán–horvát–norvég közös rendezésű férfi kézilabda-világbajnokság első középdöntős mérkőzésén.
A Veszprémben légióskodó Nedim Remili pokoli hangulatra és rengeteg magyar szurkolóra számít a varasdi arénában. A franciák világklasszis kézilabdázója többek között arról is beszélt a kedd esti középdöntős mérkőzést megelőzően, hogy mennyire utál Sipos Adrián ellen játszani.
A francia elnök úgy látja, hogy Európa túlzottan ki van szolgáltatva Washingtonnak.
Az amerikai elnök szerint már nagyon közel egy találkozó az orosz elnökkel.
Magyar Péterék Manfred Webber kottájából játszanak – húzta alá a politikus.
