A nyugati társadalmakra hibridizáció, a többségi identitás látványos átalakulása vár. Közben Japán és Dél-Korea bizonyítják, hogy a homogén etnikumú országoknak sem kell lemondaniuk a kulturális sokszínűségről.
Eric Kaufmann vakmerő és provokatív személyiség. Kozmopolita akadémikusként nem átallja azt állítani, hogy a nyugati országok fehér etnikumú többségi társadalmának is lehetnek legitim igényei. Ki ő, és honnan veszi a bátorságot? Szerzőnk a londoni Birkbeck College professzora, aki Kanadában nevelkedett hispán, kínai és a mai Csehország vidékeiről elvándorló zsidó ősök leszármazottjaként. Eredeti szakterülete az IRA terrorszervezet volt, de az utóbbi években már a demográfia és általánosságban a nacionalizmus foglalkoztatja.
A „fejlett országokban” erősen tabudöntögetőnek számító könyvében Kaufmann arról ír, mi lehet a fehér identitás jövője egy változó világban. Fehér identitás? Veszélyesen hangzik. Csakhogy szerzőnk meggyőződése szerint a „fehér” pont olyan etnikum, mint bármely másik – amelyről nemcsak lehet, de elvárt is beszélni a társadalmi viták során. Azaz mindenekelőtt az egymás iránti örökölt kötődésen, nem pedig mások utálatán alapul. Több mint félezer oldalán a Whiteshift két témát vizsgál: egyrészt, hogy rövid távon hogyan élik meg a fehérek többségi szerepük gyengülését, látványosan hanyatló termékenységi mutatóikat, másrészt, hogy miként alakulhat át a fehérek identitása azokban az országokban, ahol a vegyes házasságok révén az etnikai határok egyre inkább elmosódnak. Tőlünk nyugatra ugyanis „viharos utazás indul a többségi társadalom hibridizációja felé”.
Gomba módra szaporodnak a „nem helyek”, az identitás nélküli otthonok és közösségi terek. Ez nem csupán esztétikai kérdés, hanem kulturális krízis – írta a jelenségről egy amerikai regényíró már több mint harminc évvel ezelőtt.
A Mandinernél pár éve nem járt sikerrel, amikor igyekezett „kicsit pozitívabbra hangolni” a vele készült interjút.
Korszakos alkotó, aki egyszerre volt a magyar népi kultúra és zenei őshagyomány megmentője és az új irányokat kereső modern művészet úttörője. Rajcsányi Gellért írása.
Nyolc-kilenc éves korától állandó kemény munkában volt része. De a természet rendjét úgy megismerte, hogy doktorálhatott volna belőle. Csóti György írása.
Kraszhanorkai diadala fényében, már azt is kellemetlen kimondani, hogy nekem is lett egy könyvem.
Ennél jobb reklámot nem is kaphatott volna a kötet.
A Sarm es-Sejkben zajló nemzetközi tárgyalások szigorú légkörét egy humoros pillanat oldotta fel.
Nincs mese, egyre többen gondolják, hogy békére van szükség.
