A nyugati társadalmakra hibridizáció, a többségi identitás látványos átalakulása vár. Közben Japán és Dél-Korea bizonyítják, hogy a homogén etnikumú országoknak sem kell lemondaniuk a kulturális sokszínűségről.
Eric Kaufmann vakmerő és provokatív személyiség. Kozmopolita akadémikusként nem átallja azt állítani, hogy a nyugati országok fehér etnikumú többségi társadalmának is lehetnek legitim igényei. Ki ő, és honnan veszi a bátorságot? Szerzőnk a londoni Birkbeck College professzora, aki Kanadában nevelkedett hispán, kínai és a mai Csehország vidékeiről elvándorló zsidó ősök leszármazottjaként. Eredeti szakterülete az IRA terrorszervezet volt, de az utóbbi években már a demográfia és általánosságban a nacionalizmus foglalkoztatja.
A „fejlett országokban” erősen tabudöntögetőnek számító könyvében Kaufmann arról ír, mi lehet a fehér identitás jövője egy változó világban. Fehér identitás? Veszélyesen hangzik. Csakhogy szerzőnk meggyőződése szerint a „fehér” pont olyan etnikum, mint bármely másik – amelyről nemcsak lehet, de elvárt is beszélni a társadalmi viták során. Azaz mindenekelőtt az egymás iránti örökölt kötődésen, nem pedig mások utálatán alapul. Több mint félezer oldalán a Whiteshift két témát vizsgál: egyrészt, hogy rövid távon hogyan élik meg a fehérek többségi szerepük gyengülését, látványosan hanyatló termékenységi mutatóikat, másrészt, hogy miként alakulhat át a fehérek identitása azokban az országokban, ahol a vegyes házasságok révén az etnikai határok egyre inkább elmosódnak. Tőlünk nyugatra ugyanis „viharos utazás indul a többségi társadalom hibridizációja felé”.
Végigjártam a kiállítótermekben Czimra Gyula tárlatát, megtekintettem közel kétszáz festményt, grafikát, szobrot, s mindvégig az járt a fejemben: miként lehet valaki ennyire kívülálló?
A nyugati modernitás problémáinak neurológiai gyökerei vannak. Amikor a jobb agyfélteke uralkodni tudott a bal fölött, azok a kreativitás és az élő tudás korszakai voltak, amikor az egyensúly felborult, elkezdtük géppé alakítani a világot – állítja az idei Brain Bar egyik legkarizmatikusabb gondolkodója.
A több mint négyszáz olvasó kvízjátékon vehetett részt, meghallgathatta, mit gondol Schmidt Mária a világról és élvezhette Lotfi Begiék szenzációs koncertjét.
Åsa, egy harminc év körüli fiatalember édesanyja felajánlja fiának és menyének, hogy lakjanak náluk, amíg kis lakásukat felújítják. Így kezdődik el az a rettenetes családi dráma, amelyben lépésről lépésre menthetetlenül megmérgeződik mindenki viszonya mindenkivel.
Vágyik-e rá a mesterséges intelligencia, hogy hasson és gyönyörködtetni tudjon? Megtanulhatja-e, mit jelent az erőfeszítés, pláne a reménytelen küzdelem? Lesz-e saját ízlése? Akarná-e valaha is meghódítani egy nő szívét? Ha nem, akkor örökké képtelen lesz arra, hogy átvegye a művészek helyét – érvel új könyvében egy ifjú indiai gondolkodó.
Keller András, a Concerto Budapest vezetője az állami támogatásokról, a világbajnok magyar zenészekről és a Zeneakadémia új rektoráról.
Autóroncsba tűzött izraeli zászló Ramat Ganban június 14-én, miután iráni válaszcsapás érte a közép-izraeli várost.
Az egészségügy megítélésén szeretnék változatni – mondja Kőnig Róbert, vagy ahogyan a legtöbben ismerik, Kőnig doki. A gyermeksebész miniszterelnöki biztosként segíti Orbán Viktor munkáját, s hamarosan műsora indul a Mandineren, ennek apropóján beszélgettünk.
