A nyugati társadalmakra hibridizáció, a többségi identitás látványos átalakulása vár. Közben Japán és Dél-Korea bizonyítják, hogy a homogén etnikumú országoknak sem kell lemondaniuk a kulturális sokszínűségről.
2021. május 05. 14:06
p
0
0
0
Mentés
Böszörményi-Nagy Gergely
Eric Kaufmann vakmerő és provokatív személyiség. Kozmopolita akadémikusként nem átallja azt állítani, hogy a nyugati országok fehér etnikumú többségi társadalmának is lehetnek legitim igényei. Ki ő, és honnan veszi a bátorságot? Szerzőnk a londoni Birkbeck College professzora, aki Kanadában nevelkedett hispán, kínai és a mai Csehország vidékeiről elvándorló zsidó ősök leszármazottjaként. Eredeti szakterülete az IRA terrorszervezet volt, de az utóbbi években már a demográfia és általánosságban a nacionalizmus foglalkoztatja.
Az etnikai többségnek is szüksége van jövőképre”
A „fejlett országokban” erősen tabudöntögetőnek számító könyvében Kaufmann arról ír, mi lehet a fehér identitás jövője egy változó világban. Fehér identitás? Veszélyesen hangzik. Csakhogy szerzőnk meggyőződése szerint a „fehér” pont olyan etnikum, mint bármely másik – amelyről nemcsak lehet, de elvárt is beszélni a társadalmi viták során. Azaz mindenekelőtt az egymás iránti örökölt kötődésen, nem pedig mások utálatán alapul. Több mint félezer oldalán a Whiteshift két témát vizsgál: egyrészt, hogy rövid távon hogyan élik meg a fehérek többségi szerepük gyengülését, látványosan hanyatló termékenységi mutatóikat, másrészt, hogy miként alakulhat át a fehérek identitása azokban az országokban, ahol a vegyes házasságok révén az etnikai határok egyre inkább elmosódnak. Tőlünk nyugatra ugyanis „viharos utazás indul a többségi társadalom hibridizációja felé”.
A történelem megértéséhez meg kell fejtenünk a nagy kognitív átmenetek titkát; a társadalmak a tudásszerzés, a termelés és a hatalomgyakorlás hármas metszetében léteznek, a nagy változások előidézője pedig minden esetben a hitrendszerek átalakulása – vélte Ernest Gellner, a „filozófiai antropológia” mestere.
A felsőoktatási intézmények előszeretettel gondolnak magukra a haladás zászlóvivőiként, ám saját megújulásukkal szemben többnyire radikálisan konzervatívok. Vízió, idő és a kisszerűség levetkezése is nélkülözhetetlen ahhoz, hogy a képesek legyenek megőrizni relevanciájukat, és felkészüljenek a jövőre.