Delhi felett füstszínű az ég – tarol a koronavírus Indiában

Greczula Levente László írása a Mandiner hetilapban.

„Narendra Modira […] egy nagy feladat vár: India kimentése a koronavírus okozta gazdasági és társadalmi válságból. Nem lesz könnyű dolga” – így zárult az indiai miniszterelnökről készített portrécikkünk, amely éppen egy évvel ezelőtt jelent meg ugyanezeken a hasábokon. Idén májusban viszont attól hangos a világsajtó, hogy az ország nagyvárosaiban már nem tudják hová temetni a koronavírus-járvány áldozatait, nem működnek a krematóriumok, az öböl menti nagy légitársaságok pedig ingyen fuvarozzák a segélyszállítmányokat az indiai repülőterekre. Elbukott Modi a koronavírus elleni harcban?

Elöljáróban: India páratlan sokszínűsége az országimázs pozitív eleme, de azért hátulütői is akadnak bőven. Egy ekkora méretű országot kormányozni már önmagában is művészet, és akkor még nem is beszéltünk a hatalmas népességről, az elképesztő etnikai, nyelvi és felekezeti sokszínűségről, sem pedig az Indiára amúgy is jellemző hatalmas kontrasztokról. India az az ország, amelynek szülöttei ma a világ legrangosabb egyetemeinek legelőkelőbb székeiben ülnek – egyre többen úgy, hogy az első diplomájukat hazai intézményben szerezték –, de ugyanebben az országban az egyrúpiás ujjal mutatott értékét is rá kell verni az érmére, hiszen a lakosság huszonöt százaléka nem tud olvasni. India az az ország, ahol a lakosság negyven százaléka él a mezőgazdaságból, pedig az ország évtizedek óta atomhatalom.

És sajnos India az az ország is, amely képes volt koronavírus-vakcinát fejleszteni, megfertőződött polgárai mégis tömegesen halnak meg a kórházakban, mert országszerte nincsen elég lélegeztetőgép és oxigén. A koronavírus talán éppen az olyan hatalmas és bonyolult államrendű országokban a legveszélyesebb, mint amilyen India is, de a szövetségi kormány – és személyesen Narendra Modi – intézkedései is sokat rontottak a helyzeten.

Az első kört még jól vette
A koronavírus-járvány elég nehéz helyzetbe hozta Modit, hiszen a ragály terjedésének megelőzésére egy sor népszerűtlen intézkedést is meg kellett hoznia, ami keserű pirula volt a közkedveltségre és imázsra mindig sokat adó politikusnak. Az első koronavírusos esetet tavaly január legvégén jelentették az országban, a járvány első hulláma pedig csak valamikor szeptemberben tetőzött – ínséges időszak annak a miniszterelnöknek, aki a politikai gyűlések forgatagában érzi igazán elemében magát.

Az egészségügyi rendszer általános rossz helyzete és az egyébként sem túl jó közegészségügyi és higiéniai állapotok ellenére a covid-19 első hullámából nem lett katasztrófa. A kórházak kibírták a terhelést, a lakosság túlnyomórészt tiszteletben tartotta a kormány kéréseit, és otthon maradt. Már aki tudott: a tavaly március végén kezdődő lezárás, amelyet mindössze néhány órával előtte jelentettek be, sok vendégmunkást a nagyvárosokban és azok környékén ért. Mivel országszerte leálltak az építkezések és bezártak az üzletek, a gyakran napszámban dolgozó munkavállalók megélhetés nélkül maradtak, sokszor több száz kilométerre otthonuktól. A lezárás nyomán a tömegközlekedés is ellehetetlenült India-szerte, ami azt jelentette, hogy ezek a munkások még csak haza sem tudtak utazni. Milliók ragadtak így a nagyvárosok utcáin, ami a humanitárius szempontok mellett közegészségügyi kihívást is jelentett a hatóságoknak – Modi és a kormányzó hindu nacionalista Indiai Néppárt (BJP) népszerűségét mégsem tépázta meg a válsághelyzet.

A kabinet még néhány nemzetközi elismerést is bezsebelt, amiért összeomlás nélkül sikerült túljuttatnia az országot a járvány első hullámán. A hivatalos narratíva szerint a népesség relatíve alacsony átlagéletkora és viszonylag jó egészségi állapota miatt nem vezetett katasztrófához a covid-19 első hulláma az országban – na meg persze Narendra Modi és a kormány kompetenciáinak köszönhetően. Sokak fülében csengenek a mai napig a gudzsaráti teaáruscsaládba született miniszterelnök magabiztos szavai: India „nagy katasztrófától mentette meg az emberiséget azzal, hogy hatékonyan kezelte a koronavírus-járványt”. Modi az idén januárban virtuálisan megrendezett Világgazdasági Fórumon mondta ezt, amikor valóban úgy tűnhetett, hogy országa legyőzte a ragályt.

A BJP mindenképpen értékesíteni akarta ezt a „győzelmet”, hiszen idén tavasszal öt tagállamban is parlamenti választást tartottak, aki pedig választást akar nyerni Indiában, az nem apellálhat karanténozásra és távolságtartásra, azok nem hoznak szavazatot. A párt mindent elkövetett azért, hogy a járvánnyal szembeni védekezés sikereit az indiaiak személyesen a miniszterelnökkel kössék össze: még februárban kiadott egy határozatot, amely Modi „alkalmas, érzékeny, elkötelezett és vizionárius vezetésének” tudja be az első hullám elleni védekezésben elért sikereket, sőt az indiai oltási igazolványokról is a miniszterelnök integet.

Nincs itt semmi látnivaló?
A Modi-kormány egész tavasszal úgy tett, mintha a koronavírus-járvány többé nem jelentene fenyegetést. Március elején az egészségügyi miniszter be is jelentette, hogy India már a covid-19 elleni harc végjátékában van, hamarosan minden visszatérhet a régi kerékvágásba. Újraindultak az őrülten népszerű krikettmérkőzések, Narendra Modi pedig hatalmas választási gyűléseken kampányolt a BJP jelöltjei­nek Nyugat-Bengáltól az ország északkeleti csücskében található Asszámig.

Újraindult a hitélet is. Egy évvel előre hozták a Kumbh Melát, a hinduk messze földön híres, tizenkét évente esedékes zarándoklatát a Gangeszhez. Az idei zarándoklaton több millió hívő mártózott meg a folyam vizében Haridvár szent városánál, miközben a kormányfő nagy erőkkel készült a Boris Johnson brit miniszterelnökkel való csúcstalálkozójára. A két ország jövőjét alapvetően meghatározó megállapodásokról döntöttek volna ezen a csúcson, de Johnson április 19-én bejelentette, hogy a járványhelyzetre való tekintettel nem fog Indiába utazni. A szubkontinensen aznap 259 ezer új fertőzést regisztráltak – ez e sorok írásáig sem számít kiemelkedően magas értéknek Indiában.

Ez csak az egyik béka volt, amelyet Modi kénytelen volt lenyelni az utóbbi hetekben. Az indiai kormányfő brit kollégája bejelentéséig igyekezett nem tudomást venni arról, hogy ég a ház – legalábbis járványügyi szempontból –, pedig a tavaszi választás eredményei is elég egyértelmű üzenetet küldtek pártjának: valami nincs rendben. Különösen a nyugat-bengáli választáson elszenvedett vereség volt fájdalmas a BJP-nek, mert Nyugat-Bengál lehetett volna az első olyan állam, ahol regionális erőt győz le Modi pártja, ami a győzelem szimbolikus jelentősége mellett a miniszterelnök járványban megtépázott személyes nimbuszát is segíthetett volna rendbe hozni. Abból, hogy végül nem került sor trónfosztásra Kolkatában, indiai megfigyelők szerint egyelőre nem lehet levonni messzemenő következtetéseket, vagyis Modi még nem esett ki a nyeregből.

Pusztít az indiai mutáns
Csakhogy a valóság hamarosan szembejött a kormánnyal és vezetőjével. A járvány második indiai hullámát elsősorban egy kettős mutáción keresztülmenő vírusváltozat gerjesztette, amely jóval fertőzőbb, mint az eredeti. A fertőzésszám március közepe táján kezdett meredek emelkedésbe, május elején pedig már a napi 400 ezret is elérte az újonnan regisztrált fertőzöttek száma. Az egészségügyi rendszer lényegében összeomlott a hirtelen jött, elképesztően nagy terhelés alatt. Április végére az ország nagyvárosaiban nemhogy lélegeztetőgéphez, hanem kórházi ágyhoz sem nagyon lehetett már jutni, de a meglévő és működőképes lélegeztető-­gépek is csak korlátozottan voltak hadra foghatók, mivel India-szerte hiánycikké vált az egészségügyi oxigén. Ezzel párhuzamosan fellendült a koronavírusos betegeknek beadható gyógyszerek kereskedelme a feketepiacon – az újdelhi rendőrség őrizetbe is vett egy gyógyszerészt, aki illegálisan bizniszelt remdesivir hatóanyagú gyógyszerekkel, amelyekből egész Indiában hatalmas a hiány. Abban az Indiában, amely Modi márciusban tett kijelentése szerint egyébként „a világ gyógyszertárává” vált az utóbbi hónapokban.

A nagyvárosokban ráadásul nem csak a kórházakban vált tarthatatlanná a helyzet. Az egész világot bejárták a bonctermekben egymás hegyén-hátán tárolt halottakról szóló beszámolók. Egy, a The Diplomatnek nyilatkozó férfi arról mesélt, hogy sokáig nem is kapott értesítést koronavírusos fivére haláláról a kórháztól, mivel az intézmény személyzete annyira túlterhelt volt a sok haláleset és beteg miatt, hogy egyszerűen nem tudta közölni vele a hírt. Az újdelhi férfi arról is beszámolt, hogy a testvére holttestét még a kórház által jóváhagyott krematóriumban sem tudták szakszerűen elhamvasztani, ugyanis városszerte elfogyott a fa a rengeteg haláleset miatt. A temetőkben sem könnyebb a helyzet: számos nagyvárosban már nem lehet szabad temetkezési helyet találni, ezért sokan kénytelenek várakozni szeretteik végső nyugalomra helyezésével, ami közegészségügyi szempontból is kockázatos szükségszerűség.

Úgy látszik, Narendra Modinak nem sikerült kimentenie Indiát a koronavírus okozta gazdasági és társadalmi válságból, sőt a meggondolatlan „járványkezeléssel” és a korai ünnepléssel inkább csak rontott a helyzeten. A Gudzsarátban bevált módszerrel el is kezdte a muszlim kisebbségre kenni a járványhelyzet romlását, de ez aligha fogja kielégíteni a dühödt tömegeket: Modinak ugyanis most nem a szegényparasztokat és nem a diákságot, hanem szavazóbázisa derékhadát, az egyre terebélyesebb középosztályt sikerült magára haragítania. Könnyen elképzelhető, hogy Modi személyes megbecsültsége is kiköszörülhetetlen csorbát szenved a második hullám során, hiszen a miniszterelnök annyira igyekezett az első hullám elleni védekezés sikereit a saját imázsépítésére felhasználni, hogy alighanem a mostani katasztrófa is elválaszthatatlanul a nevéhez tapad majd.

Nagy szerencséje, hogy a következő szövetségi választást majd csak 2024-ben tartják, ami persze még messze van – addig bőven van ideje helyreállítani az imázsát. De az biztos, hogy a mostani járványkatasztrófa nem múlik el nyomtalanul. Az ország hivatalos statisztikái alapján eddig nagyjából 270 ezer indiai halt meg koronavírusban, az egybehangzó vélemények alapján viszont a valós halálesetek száma ennek akár a tíz-hússzorosa is lehet. A kormányba és az egészségügybe vetett bizalom helyreállítása a következő időszak legfontosabb feladata lehet. Akár a költekezéssel is lehet kezdeni: az ország eddig a bruttó hazai összterméke 0,34 százalékát fordította az egészségügyre – ez pedig csak az összeomláshoz volt elegendő.

Nyitókép: REUTERS / Samuel Rajkumar