Meggyőzéssel terjed?

A fősodor által elfogadott megközelítés szerint ha valaki a hagyományos szexuális orientációtól eltérő preferenciákkal bír – vagyis besorolható az lmbtqi betűszó valamelyik „tagjába” –, akkor az minden bizonnyal veleszületett dolog. Magyarul a homoszexualitást és genderideológiát propagáló ngó-k elvetik azt a lehetőséget, hogy az ember külső hatások (nyomásgyakorlás, propaganda, píszízsarnokság stb.) befolyására kezd el vonzódni a saját neméhez, vagy érzi éppen úgy fiatal korában, hogy nem tud azonosulni a született biológiai nemével, és fiútestben inkább lányként folytatná az életét.

Mivel az lmbtqi-lobbicsoportok, illetve azok a politikai szereplők, akik ezt az ideológiát képviselik, a nyugati világnak azon közéleti szereplői, akik nem hisznek a véleménynyilvánítás és a szólás szabadságában, a kérdést, hogy a nemi identitásra mekkora befolyást képes gyakorolni a homoszexuális- és transzideológia, fel sem lehet tenni. Idén márciusban a Gallup közvélemény-kutató intézet az Egyesült Államokban egy reprezentatív mintán készített mérést arról, hogy a különböző nemzedékekhez tartozó amerikaiak között mekkora arányban vannak jelen homoszexuálisok, biszexuálisok, transzneműek stb. Az 1946 előtt született amerikaiak közül 1 százalék vallotta magát lmbtqi-embernek, ezzel szemben az 1997 után születettek között ez az arány 17 százalék, azaz hatból egy tini, illetve húszas évei elején járó amerikai fiatal nem heteroszexuálisként identifikálja magát (a Gallup megjegyzi, hogy 51,4 százalékos a növekedés csak az előző hat évben!). Természetesen a mai hetvenesek és tinédzserek közötti hatalmas különbségben az is benne van, hogy az idősebb generáció sokkal konzervatívabban ítéli meg a szexualitás kérdését, de a növekedés, különös tekintettel arra, hogy öt-hat év alatt mennyivel többen vallották magukat lmbtqi-nak, nem magyarázható kizárólag azzal, hogy az idősebbek prűdebbek. A homoszexuális- és genderlobbi erőszakos, egész pályás letámadással operáló tevékenysége azért nem tekinthető összeesküvés-elméletnek, mert a gyakorlatban, a szemünk előtt zajlik. Napról napra több az olyan popkulturális termék (film, sorozat, könnyű­zene, koncert stb.), amelynek elengedhetetlen tartozéka a homoszexuális-propaganda. A kilencvenes évek második felében kezdődött a tendencia elsősorban Hollywoodban, amikor becsempésztek egy-egy nézettebb sorozatba, filmbe homoszexuális karaktereket. Azonban akkor még csak mellékszereplői voltak a filmeknek, kvázi az volt a cél, hogy színesítsék az adott műsort, és az esetek többségében humorforrás volt a személyiségük. A kétezres évekre aztán az amerikai filmipar a kezdeti „bátortalan” lépések után teljes gázra kapcsolt. Az elmúlt húsz évben kifejezetten arról kezdtek szólni a filmek és sorozatok, hogy a homo­szexualitás, a gender egyenértékű a hetero­normativitással, aki pedig ezt megkérdőjelezi, az kiírja magát az elitből és az elit szalonjaiból. Már rég túl vagyunk azon, amikor homoszexuálisnak ábrázolt cowboyokkal próbálta meg a hollywoodi elit kiborítani a vallásos konzervatív Amerikát, a streamingszolgáltatók most már attól sem riadnak vissza, hogy kiskorú gyermekeket mutassanak be úgy, mintha felnőttek lennének, sok esetben propagálva a transzneműséget. Igen, a homoszexuális-lobbi eljutott oda, ahova reméltük, hogy soha nem fog: célba vette a legkisebbeket.