Irányítsuk a figyelmet a kortárs zenékre!

2021. március 10. 14:23

Az egyik legjobb hazai billentyűs, tehetségét számos díjjal ismerték már el, rendkívüli lendülettel most is új ötletek megvalósításán dolgozik. Szebényi Dániellel beszélgettünk zenészi hivatásról, közönséggel való kapcsolatról, változó zenefogyasztási szokásokról és arról, hogyan születik egy dal.

2021. március 10. 14:23
null

Ferenczi-Bónis Orsolya interjúja a Mandiner hetilapban.

Oda lehet találni az emberekhez a szigorított karantén­időszakban?
Szerencsére eljutott oda a technika, hogy tudunk otthon rögzíteni. Ez nemcsak a karanténvideóknál működik, hanem lemezeken is tudtunk dolgozni, személyes találkozás nélkül raktunk össze több dalt. De azért az sokkal jobb, amikor összejöhet pár ember a stúdióban – mivel amit én csinálok, az a zene spontaneitását, az improvizációt próbálja kihasználni –, azt nem tudja visszaadni semmi más.

Mennyire fontos egy zenésznek a személyes találkozás a közönséggel?
A legfontosabb. Az itthoni, saját közönséggel való találkozás hiányzik a legjobban. 2019 remek évünk volt, végig koncerteztünk, rengeteg emberrel találkoztunk, jó élményeink voltak – majd mindez hirtelen megszűnt. Szóval igazi feltöltődés lesz újra találkozni a közönséggel, mert az a töméntelen mennyiségű szeretet hajt előre, amit a koncerteken kapunk. Az ember embereknek csinálja a zenét, a beteljesülés az, amikor koncerten átadhatja, és az embereknek lehetőségük van rá, hogy átvegyék, és kezdjenek vele valamit.

Nemrég megválasztották a magyar jazzmuzsikusok egyik legjobb billentyűsének és énekesének. Azt mondta, hogy ez utóbbi egyszerre lepte meg és töltötte el nagy örömmel. Inkább billentyűsnek vallja magát?
Billentyűs-énekesnek. Nagyon szeretek énekelni, a zene szeretete is az éneklésen keresztül jött, és később teljesedett ki a zongorában. Énekesektől kaptam meghatározó indíttatásokat, például egészen kicsiként szerettem meg az István, a királyt, háromévesen már énekeltem belőle.

Ezek szerint központi szerepet játszott otthon a zene.
Igen. Zeneszerető szüleim voltak, megalapozták a műveltségemet, és meghatározó volt a gyűjteményük is. Rengeteg cd és bakelit volt otthon Chopintől a Led Zeppelinen át a kortárs elektronikus zenékig. A szüleim szerették a musicaleket is, nálam tényleg az István, a király indított el mindent. És a Metallica fekete albuma.

Ez a tartalom csak előfizetők részére elérhető.
Már előfizetőnk?

Kapcsolódó cikkek

Összesen 0 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Ezek is érdekelhetik