Kedves Luna! Ez a himnuszos performansz nem jött át, nagyon nem, hiába is magyarázod

Legyen részed olyan felemelő pillanatokban, amikor nemzeti imádságunkat még inkább átjárja valami megmagyarázhatatlan erő! Krupincza Mariann írása.

Az élet imádság. Vagy ha nem, azzá kell válnia.
Nemcsak a regnáló pápa életét változtatta meg, hanem majdnem mindenkiét, akivel találkozott. Búcsúztatni is szomorúság nélkül illik hát, az ő szellemi ölelésében lehetetlen a sírás. Áprilisi temetése is derűs lesz, addigra énekelni fognak Messiaen madarai, s minden a feltámadást és Jálics Ferenc szemlélődő derűjét dicséri majd. Bizalomban, mi több teljes jelenlétben leszünk majd akkor, a többit meg majd „intézi” mindehhez az Isten.
A két pápa című filmnek sem egyházfők ám az igazi főszereplői, hanem a magyar jezsuita szerzetes, aki nemcsak a későbbi Ferenc pápa lelki vezetője volt Argentínában, hanem ő gyakorolta rá a legnagyobb hatást is. Jorge Mario Bergoglio ugyanis, mint oly sokan, kötelességtudó adminisztrátorból lett tudatos, felelős, szegényekkel, az emancipációs mozgalmakkal szolidáris spirituális vezető. Jálics példája előtt csak a menekülő, gyáva klérus képviselője volt, az ő hatására, példájára lett új entitás. Van is egy nem minden alapot nélkülöző teória, mely szerint a pápai név legalább annyira tisztelgés a most földi búcsút intő Jálics Ferenc, mint a Naphimnuszt szerző, Assisiből származó másik formabontó Ferenc előtt.
A szenvedést szemlélődéssé, imává szublimálta”